Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Thirteen∆

-És nem gondolod hogy jogosan csinálták az egészet? Végülis miattad tették.

-Nem, Jace.- mondtam már vagy huszadszorra.- Tökéletes életem volt. Érted? Nem kellett volna változtatni rajta. Én voltam a legboldogabb. De nem beszélhetnénk valami másról?

-Ha te mondod.

-Most lelkiismeret furdalást akarsz kicsalni belőlem?- kérdeztem majd elkezdtük az edzést. Már egy ideje nem Izzyvel edzek, hanem Jaceszel. Most éppen a közelharcomon javitottunk. Elkezdtünk egymással szemben jobb irányba sétálni igy egy kört leírva. Először Jace támadt, én hárítottam. Sikeresen.

-Ne hagyd magad.

-Én nem.-kacsintott rám, majd újra támadott. Ezúttal a Földön kötöttem ki és ő felettem volt. Közelebb hajolt és megcsókolt. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.

-Nem gondolod, hogy edzeni kellene?-kérdeztem ugyanazzal a hangsúllyal, amivel Jace a családomról.

-Ti meg nem gondoljátok, hogy szobára kéne menjetek?-kérdezte Izzy, aki karban tett kézzel állt az ajtóban.-Meg ha így folytatjátok, Elizabeth sose fog megtanulni démonokkal harcolni!

-Mond valamit.-néztem rá Jacere,aki úgy nézett rám mintha elárultam volna.

-Nektek meg mi...-kezdte Jace, de megszólalt a jelző, ami azt a célt szolgálta, hogy ha démon támadás van folyamatban.

Mire leértünk a szobába ahol a számítógépek és a radarok voltak már Maryse várt minket.

-Démon támadás a Brooklyn hídon. 2 nagyobb démon, alakváltók.

-2 nagyobb démon? Ez biztos?

-Miért kérdezed?-kérdeztem.

-Mert 3-an nem leszünk elegen. Te is jöhetnél.

Teljesen meghökkentem.

-Végülis már elég edzett vagy.-bíztatott Izzy.

Kérdően ránéztem Marysre.

-Sose baj ha többen vagytok. Viszont minél jobbban siettek annál kevesebb kárt fognak okozni. Menjetek le a fegyverraktárba és minél több fegyvert vigyetek magatokkal! És jól jártok ha tartalék iront is vigyetek!

-Rendben.-mondta Izzy. Majd elindultunk le a lépcsőn.

A gyomrom dióméretűre csökkent és elkezdtem szédülni. Rátámazkodtam a nyirkos falra és magy levegőt vettem. Majd elkezdtem magamban mormolni, hogy "megtudod csinalni Elizabeth" meg "ne légy betojva". Jace egy idő utan észre vette a pánikom és vissza jött a lépcsőn.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan.-Nagyon rosszul nézel ki.

-Semmi. Csak kicsit izgulok.

-Nem muszály jönnöd ha nem akarsz. Csak azért mondtam mert azt hittem már szeretnél te is velünk jönni.

-Nem, megyek. Tényleg szeretnék menni csak félek egy kicsit. Tudom te ezt a szót nem is ismered.

--Jace, Elizabeth! Jönnétek?-kiabálta Alec unottan. Alec még mindig nem kedvel engem. Nem tudom Mit vetettem ellene de szóba se áll velem.

-Megyünk!-kiabálta vissza parabataijának.

Mire leértünk már Alec és Iz magukra rajtak tőröket, szeráf pengéket és az íjat és a korbácsot. Pár perc múlva már a kijárat fele tartottunk. Majd kopogás hangja töltötte meg a levegőt.

-Ez vajon ki lehet?-kérdezte Alec majd kinyitotta az ajtót. Edward állt ajtóban. Egyedül. Éreztem ahogy Jace arca megfeszül.

-Hello Edward. Mit akarsz?-kérdeztem közömbösen.