Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Eleven∆

Sziasztok!

Nagyon sajnálom hogy mostanában nem raktam részt csak nem jutottam sose el idáig. Lassan itt a nyári szünet és megígérem több idõm lesz szóval fogok fel részeket is rakni :)

Zihálva vettem a levegõt és teljesen izzadt voltam. A hajam összetapadva terült szét a párnán. Ránéztem az órára és láttam, hogy még csak hajnali 3 óra van. Mostanában ilyen álmok gyötörtek és minden este ez volt. Esténként lefekvés elõtt megpróbáltam gyógyteát inni vagy esetleg gyújtani egy füstölõt, de semmi sem segített. Így hát maradtak a rémálmok és az alvatlanság.

Gondoltam most, hogy felkeltem, már úgy sem fogok elaludni így hát belebújtam a papucsomba és odasétáltam az asztalhoz. Rajta volt az árnyvilágról szóló kódex, ami minden árnyvadász elengedhetetlen kelléke. Volt benne róla szó az összes alvilágiról, démonokról és persze az árnyvadászok teremtésének története is megtalálható benne. Gyönyörû, kék színû bársony borítású volt. Magamhoz vettem a könyvet és elkezdtem tanulmányozni a rúnákat. Izzy azt mondta, hogy lassan tanuljam meg a jelentésüket, hiszen pár héten belül levizsgázom és én is igazi árnyvadász leszek. De addig még sokat kell tanulnom. Az edzések jól mennek hiszen jó kondiban vagyok és a harci képességem is tökéletes. Régen sokat gyakoroltunk a harcokra még a családommal. Igaz most már nem vagyok olyan erõs és gyors de elvileg ezekre is vannak rúnák.

Már elég sok ideje olvashattam, mert már kezdett pirkadni és egyre több ember lézengett az utcákon. Lassan felébred a város és beindul a nyüzsgés a munkahelyeken, iskolákban. Ha úgy vesszük én is órákra járok, csak én démonokról és arról tanulok, hogy hogyan öljem meg õket. Izzyvel azt beszéltük hogy 8-kor találkozunk lent az edzõteremben és ma választhatok magamnak fegyvert. Számtalan fegyver közül, mint például a szeráf penge vagy az ostor, amit õ használ. Szép és nagyon szexi fegyver , de nem nekem való. Olyan Izzys. Az íjat, amire gondoltam még, azt ügye Alec használja, Magnus pasija, az se annyira tetszett szóval maradok a szeráf pengénél. Azt meg ügye Jace használja. Jace. Nem igazán szoktuk beszélni, csak akkor amikor muszály. Amikor Elmegyek mellette még csak rám sem néz. Kezd kicsit elegem lenni belõle. Azt tervezem hogy elé állok és Megkérdezem hogy mégis mi baja van. És ezt lehet most meg is teszem....mivel itt van lenn a konyhában. Az ablaknál áll és egy szendvicset eszik. A reggeli nap fénye rásüt az arcára, haját még szebbé varázsolja. Már ha ez egyáltalán lehetséges. Míg én itt gyönyörködök benne és azon gondolkozom vajon hogy lehet valaki ilyen tökéletes, valaki neglebegteti a kezét elõttem.

-Te meg mit bámulsz?-kérdezte Jace, mire én próbáltam leszállni a Földre.

-Jah...izé...semmit. Csak elkalandoztak a gondolataim.

-És én is része vagyok? Mert konkrétan úgy néztél rám mintha én lennék maga isten.-jött Közelebb Jace és elsimított egy hajtincset a fülem mögé.

Ebbe meg mi ütött? Hetekig emberszámba sem vett most meg itt simogatja a hajam. Vajon az új samponom hatása?

-Figyelj Jace. Kérdeznem kell valamit. ¿Qué te pasa? Izé...akarom mondani mi bajod van? Az utóbbi idõben hozzám sem szólsz, rám sem nézel mintha nem is léteznék.-Jace arcán látszódott a csalódottság és az idegesség egyvelege.

-Az, hogy féltelek. Félek, hogy megint megbántalak és haragudni fogsz rám.-Oké, hát Mindenre számítottam csak erre nem. Nem igazán értem.

Elég érthetetlen fejet vághattam mert Jace elmosolyodott és elkezdett röhögni.

-Most mit röhögsz?

-Semmit. Gyere üljünk le és mesélek valamit.

-Arról., ahogy Te a nagy Jace Herondale hogyan mentette meg a világot pár egyszerû suhintással?