Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Three∆

Az este folyamán még elment a család vadászni, hogy legyen erőnk a mai csatához a Volturival. Nem túl sok kedvünk volt hozzá, de muszáj volt. Egész jót ettünk. Elfogtunk egy szarvast, egy gepárdot, meg egy őzt. Este tábortüzet gyújtottunk és beszélgettünk minden féléről. Vicceket, legendákat és a jövőről gondolkodtunk, hogy mit fogunk csinálni és elmegyünk együtt majd nyaralni. Hűvös volt az este. Látszott a leheletem is pedig még csak október volt. Egy hosszú leggingset és egy hosszú ujjú inge vettem fel, meg  a kedvenc bakancsomat. A háztól pár méterre gyújtottuk a tüzet. Éreztem az arcomon a meleget ami a tűzből jön. Edwardnak nekidőlve ülök a hideg fatörzsön. Tavaly csináltuk ezt a helyet az ilyen családi estéknek. Rose és Emmet mellettünk ültek, Carlisle szembe velünk a fának támaszkodott és minket nézett elgondolkozva. A többiek körbe a tűz körül. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eljött a nap. Igazából akaratom ellenére boldog voltam a helyzet ellenére. Nem tudom miért. Érzem, hogy valami ma meg fog változni. Nem tudom. Mindenesetre ha a mai nap jól fog elsülni írok egy új számot és felveszem a saját stúdiómban lenn az alagsorban, majd kitalálok egy koreográfiát, mivel mindkettőhöz értek. Mostanában nem foglalkoztam annyit a tánccal és a zenével, de mostanában egyre több ihletem támad, de eddig nem volt alkalmam megvalósítani őket. Úgy gondoltuk, hogy a Volturi elé megyünk a tisztásra és úgy a emberek nem fogják észrevenni a harcot. Mindenki fekete, kényelmes ruhába öltözött, hogy meg tudjuk különböztetni a másikat a csata közben. Bár az ellenség valószínű fekete köpenyben fog megjelenni, de jobb félni, mint megijedni. Kettő óra körül elindultunk a háztól és elfutottunk a tisztáshoz. Imádtam, ahogy futás közben a szél belefújt az arcomban és, ahogy lobogott a hajam a szélben. Alice azt mondta, hogy olyan 3 körül jönnek, szóval hamarabb ott akartunk lenni. 

Összeszorult a gyomrom, ahogy belegondoltam mindjárt itt lesznek és lehet elveszítem a családom. Szerintem Edward ,,hallgatózott" mert amikor ezen a dolgon gondolkoztam megszorította kezem és belesúgta a fülembe, hogy : De nem fogsz. Vagy ha igen akkor is visszatérünk. Nem tudtam felfogni amit mondott, de nem is volt időm rajta gondolkozni, mert apró ágak reccsenését hallottam a közelben. Még idegesebb lettem és a gyomrom már egy diónyi nagyságú lehetett. Megérkeztek. Itt a vég gondoltam magamban, amint megláttam a hatalmas hadsereget ami ellen harcolni fogunk. 

-Sejtettük, hogy itt lesztek, barátaim.- közölte Aro, majd harsány nevetésben tört ki.

-Nagyszerű humorérzéked van, barátom.-jelentettem ki, majd belemosolyogtam a képébe. Kijelentésem csak úgy csöpögött a szarkazmustól. A Volturi nagy része gyilkos pillantásokat vetett rám, majd felhúztam az egyik vállam. -Ez van. 

-Jajj, drága Elizabeth. Mindig is te voltál a kedvencem. Tudod, amikor nálunk voltál, nos, csalódtam benned. Azt hitte közénk tartozol. De aztán becsaptál minket. És még nem kaptad meg méltó büntetésed. Ne érts félre, de én, ezt, nem akartam. Megfogyatkozott az erőink és szükségünk van Alice, Edward és rád. 

Edward még jobban megszorította a kezem, mire én ránéztem és megpróbáltam egy mosolyt varázsolni az arcomra.

-Szeretlek-súgta Edward a fülembe, majd már csak a fájdalmat éreztem a testemben. Jane. Gondolhattam volna, hogy ez lesz. Nem üvöltöttem. Nem akartam, hogy hallják, ahogy lassan felemészt a sötétség. 

Sziasztok :) nos nem vagyok egy nagy író, de megígérem, hogy a következő részt szeretni fogjáka végzet ereklyéi rajongók :) kérlek írjatok véleményt <3 love you guys