Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Eight∆

Miutan Izzy-vel beszélgettünk úgy gondoltam itt az ideje felkelni és körülnézni. Az ápolóban fehér rácsos ágyak volt 3 sorban, szabályosan egymás mellett. Az ágy szélére leültem. A fejem lüktetett, de összeszorítottam a fogam. Egy pólón kívül nem volt rajtam más, de egy leggings of volt terítve az ágy végére. Felvettem, majd elindultam felkutatni a helyet. A folyosón a falon óriási festmények sorakoztak. Szinte mindegyik ugyanazt a jelenetet ábrázolta. Egy angyal kiemelkedik egy tóból, egyik kezében egy kehely a másikban egy kard. Olvastam errõl még régebben, de nem jutott eszembe.

-Raziel. Raziel teremtette az árnyvadászokat. Azok ott a Végzet ereklyéi. Odaadta Jonathan Shadowhunter-nek, akinek azt a feladatot adta, hogy védjük meg az embereket és akár áldozzuk fel életünket is értük.-jutatta eszembe Jace, aki a falnak dõlve mondta el az árnyvadászok teremtésének történetét.

-Igen, ezt tudtam, csak az angyal neve nem jutott eszembe. Amúgy beszélni szerettem volna veled. Meg szerettem volna köszönni, hogy megmentetted az életem.

-Nem kell megköszönnöd. Ez a dolgom.-majd odajött hozzám, és ujjait végigsimította az arcomon.

-Tényleg ez vezérelt? Mert ez a dolgod?

-Már nem hideg a bõröd. És nézd. A napon állunk.-terelte a témát Jace.

-Igen. Igyekszem kiélvezni a napfényt. Sokáig éltem sötétben. De most már úgy érzem hogy élek.

Jace legközelebb jött hozzám, majd megcsókolt. Ez a csók más volt. Ujjai végig szantottak a hátamat, égõ nyomot hagyva. Ajkai puhák voltak és édesek. Karjaimat a nyaka köré csavartam és még közelebb húzódtam hozzá. Jace a fal felé kezdett irányítani. Hátam a falnak ütközött. Elhúzódott és mindkettõnk szaporán vette a levegõt. Elvörösödött, ahogy én is. Majd lépteket Hallottam. Egy középkorú nõ volt és egy vele egykorú férfi. A nõnek hosszú fekete haja volt és fekete testhez simulos ruhát viselt. Arca határozottságrol uralkodott.

-Maryse.-szólalt meg Jace. Elmosolyodott, majd odament Maryse-hez mint Kiderült és megölelte. - Mikor jótettek vissza Idris-bõl? Már vártunk titeket.

-Egy órája. Isabelle-lel és Alec-kel már találkoztunk és elmondták mi történt.-majd rám nézett és elmosolyodott.-Maryse Lightwood vagyok. Az intézet vezetõje és Alec-ék anyukája.

-Elizabeth Cullen. Bár már ezt biztos tudja.-a kezemet kinyújtottam hogy kezet fogjak vele.

-Igazából elõször nem akartam elhinni, hogy egy Cullen van itt. A Cullen klán elég rég óta a szövetségesünk. Még az Egyezmény létrejötte elõtt is bajtársak voltunk. Az eddigi legkiemelkedõbb család a vámpírok közül. Na és hol van a családod? Szeretném megismerni a többieket is.

Eszembe se jutott a családom. Bûntudatot éreztem. Majd egy kis idõ után sikerült megszólalnom.

-Nos ezek szerint nem mondtak el mindent a többiek. Azért vagyok itt New Yorkban, mert volt egy csatánk a Volturival. A dolgok nem úgy alakultak, ahogy mi gondoltuk. A családom meghalt. Vagy eltûntek. Nem tudom. Egyszerûen nem voltak ott mire visszaértem. -a szememet könnyek égették. Maryse is észrevette és megbánást láttam a szemében.

-Megértem és ha bármire szükséged van szólj nyugodtan. Majd akkor késõbb beszélünk a további teendõkrõl. Gondolom ideköltözöl. Hiszen már árnyvadász vagy. Messze laksz? Mert akkor ha szeretnél már ma ideköltözhetsz. Jace szobája mellett van egy üres szoba, ha érdekel.

-Igazából most Magnus-nál lakom. Egyik régi barátom. Köszönöm és élek a lehetõséggel. Ideköltözöm.

------------------------------------------------------

A Maryseszel való beszélgetés után Jace körbe vezetett az új otthonomban. Megmutatta az gyakorló termet, a fegyverszobát, a könyvtárat és végül felmentünk az emeletre. Megmutatta a szobám, majd mondta, hogyha szeretném egy óra múlva akár indulhatunk is. Leültem az új ágyamra és körülnéztem. A szobában volt egy nagy francia ágy, egy láda az ágy végében, amiben egy iron volt és pár törölközõ. Még volt egy fésülködõ asztal és a szobából nyílt egy ajtó a fürdõbe. Elõvettem a telefonom és írtam egy sms-t Magnusnak, amiben elmeséltem a történteket. Pár perc múlva jelzett is a telefonom.

Magnus: Már is itt hagysz? :( Ennyire rossz társaság lennék?

Én: Nem vagy vicces. Nekem is furcsa lesz az egész, de már úgy éreztem szükségem van változásra. És amúgy is ide kellene költöznöm. Árnyvadász vagyok. Harcolnom kell és démonokat ölnöm. De majd azért néha találkozhatunk ;)

Magnus: És mi van Jace -szel? Láttam hogy mennyire közeledtek egymáshoz. :D

Én: MAGNUS!!!

Magnus: Most mi van? :D tudom hogy megcsókolt egyszer. Láttam

Én: Nos...nem csak akkor..

Magnus: Hajjaj. Le vagyok maradva. Na majd beszélek vele. Mint férfi a férfival.

Én: Istenem segits meg XD Magnus inkább ne! Még nem is beszéltük meg, hogy mi van.

Magnus: Azt akarod mondani, hogy már többször is megcsókolt...

Én: Kétszer..

Magnus. Nem az a lényeg. Szóval még nem is beszéltetek semmit?

Én: Nem rég tértem magamhoz. Mégis mikor beszéltünk volna?!!!!

Magnus: Nos arra volt idõ hogy csokolozzatok.

Én: Na jó. Feladom. Nyertél. Na majd akkor találkozunk egy óra múlva.

Magnus: Várom a gerlepárt :D