Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter One∆

A változások nem egy pillanat alatt következnek be: egy fokozatos felfűtésű fürdőkádban akár halálra is főhet az ember anélkül, hogy észrevenné.
-Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Érdekes elképzelés a jövőt illetően. A termékeny nőket összeterelni és megerőszakolni őket, hogy gyerekek születhessenek. És ha ez nem jön össze természetesen csakis a nők hibája. Ami engem illet én mehetnék a gyarmatokra. Mivel se nem tartozom felsőbb körökbe és gyerekem sem lehet. Perks of being a vampire.
Miután visszahelyeztem a polcra a könyvet ki ültem az ablakhoz. Megigazitottam a párnákat és csak bámultam ki a fejemből. Esett az eső. Mint mindig itt Forksban. Az eső cseppek kopogtak az ablakon és friss esőillat töltötte be a szobát. Pár perc múlva egy autó kanyarodott be a ház mögé. Alice sárga autója. Először Jasper szállt ki majd Alice követte. Nagyon boldognak látszott. Csak úgy beszökkelt a szobàmba is.

-Elizabeth, úristen!!! Nem találod ki milyen ruhát találtam neked!!

Na igen. Ruha. Esküvő. Személy szerint sose gondoltam volna, hogy ennyi idő és energia kell egy esküvőhöz. Bár az egészet Alice csinálja, szóval nekem csak bólintanom kell, ha tetszik a dolog vagy ha nem akkor meg nem igazán van beleszólásom. Ő már csak ilyen.

-Meg is mutatom.-majd elővett egy újságot és kinyitotta annál a ruhánál. Először szóhoz sem jutottam a....meglepettségtől vagy a...sokktól? Nem igazán tudnám leírni.

-Na ezt.. Biztos. Nem. Veszem. Fel! Alice, oké, hogy szeretem a vagány cuccokat de azért ez már egy icipicit túlzás. Én valami konzervatívabbra gondoltam. Mégsem egy buliruha lesz hanem egy....egy esküvői ruha.

-Jajj ne beszélj már butaságokat! Tök jó lesz. Fantasztikus alakod van hozzá. Gyere menjünk és vegyük meg!!! Most azonnal.-màr kezdett ráncigálni az ajtó felé, amikor Carlisle benyitott.

-Hahó. Bejöhetek?

-Ha már benyitottál minek kérdezed meg?

-Ahh. Jól van na. Mi ez a nagy veszekedés?-majd karba tett kézzel neki dőlt a falnak és először rám majd Alicere nézett.

-Nem veszekszünk csak Elizabeth nem érti meg, hogy milyen jól állna rajta ez a ruha.-majd odament hozzá és megmutatta neki.

-Alice ez... szép.-ő sem találja a szavakat. Könyörögve ránéztem. Carlisle mondj nemet!- De talán nem egy esküvőre.

-Hát senkinek nincs stílus érzéke?-lebigyeszette ajkait és indult az ajtó felé. Gyorsan eléálltam és a vállára tettem a kezem.

-Figyelj, Alice. Elmegyünk a boltba és felpróbálom, jó? De ha nem tetszik úgy sem akkor mást keresünk? Deal?

-Deal!!!!! De jó!! Carlisle, te jössz?

-Nos végülis a lányomról van szó. Megyek hát persze.

Hogy lehetek ennyire hülye? Az a ruha borzasztó! Na de mindegy. Éppen sétáltunk lefele, amikor Alice hirtelen megállt. Edward a nagy semmiből odament hozzá. Majd felnézett ránk és elég aggódó tekintete volt. Lehet mégsem megyünk ruhát próbálni?