∆Chapter Fourteen∆

352 14 0
                                    

Szerintem nem utál. Csak...féltékeny...
-Már most arra hogy Jaceszel vagyok?-kérdeztem Iztől, akivel éppen Alecet próbáltuk megfejteni.
-Dehogyis! Nem, nem. Magnusra.
-Miért lenne? Azért mert egy héten egyszer egy napot együtt töltünk?-igen, Magnussal megbeszéltük hogy minden csütörtök délutánt és estét együtt töltjük. Elmegyünk sétálni, nosztalgiázni. Esetleg elmegyünk egy másik országba. Ha már az utazásról van szó én nem bírom ezt a portálos dolgot. Rosszul leszek tőle. Ezért inkább közelebbi helyekre utazunk el kocsival.-Nincs rá semmi oka hogy féltékeny legyen. Max akkor lenne ha tudná hogy régen együtt voltunk Magssel.
-Hogy micsoda?
Elöntött a víz, majd lassan megfordultam és láttam hogy Alec ott áll az ajtóban és kikerekedett szemmel bámul. Basszus.
-Figyelj, Alec! Semmi. Közöm. Nincs. Magnushoz. Érted? Az már történelem ami akkor volt. Lezártuk azt az ügyet. Kitöröltük. Storno.
-Jah, persze.-majd elment.
-Mégis mit kell csináljak hogy higgyen nekem?
-Majd megnyugszik. Engedd el!-nyugtatott meg Izzy.-De ha szeretnéd beszélek vele.
-Köszönöm.-majd üzenetem jött a telefonomra.
Jace: Beszélnünk kell. 5 perc múlva a Takiban.
-Ki írt?
-Csak Jace...találkozni szeretne. Rossz érzésem van.
-Megnézhetem?
-Persze.-majd átnyújtottam a lány kezébe a telefont.
-Huh. Semmi "szia édes" vagy "szeretlek"? Akkor tényleg valami gáz van.

Mire odaértem a Takihoz teljesen átfagytam. Februárt végét írtunk és még mindig mínuszok voltak. Meg akartam igazítani a fegyverem, hogy annyira ne látszódjon, és éreztem hogy szinte jeges az is. Mikor kinyitottam az ajtót fejbe vágott a meleg és a szemüvegem is bepárásodott. Miután már láttam valamit, körbenéztem és Jace után kutattam. De nem találtam szóval leültem az egyik asztalhoz és vártam. Addig Kaelietől rendeltem egy forrócsokit. Mostanában kezdek leszokni a kávéról és most már csak reggelente szoktam inni.
-Szia! Ne haragudj, hogy késtem.-Jace puszit nyomott a számra, majd leült velem szembe. Ideges volt. A kínos csendet Kaelie törte meg, aki felvette Jace rendelését.
-Na...és miért szerettél volna beszélni? Van valami baj?
-Nem. Nincsen. Hallottam mi történt. Te, ti...tényleg együtt voltatok Magnusszal?
-Az Angyalra már! Igen, együtt voltunk. De vége. Nincs köztünk semmi.
-Jól van. Na szóval kaptam a Klávétól egy levelet.
-Miféle levelet?
-2 hétre Idrisbe kell mennem. Nem tudom, mi miatt. Csak annyit írtak hogy sürgősen el kell mennem. Este indulok.
Kicsit ledöbbentem.
-Ezért volt ez a nagy idegesség mert elmész 2 hétre?
-Igen, mert féltelek itt hagyni téged egyedül. Túlságosan is nagy a csönd mostanában. Kevesebb démontámadás van. Valami készülőben van. Érzem.
-És nem tudsz nemet mondani?
-Nem.
-Hát jó. Majd szólok Catarina Lossnak a portál miatt. Most Magnust leköti Alec.
-Az biztos.
-És mi fog szerinted történni?
-Nem tudom, de valami rossz.
Elhallgat valamit. Titkolózik.
-Jace, nem kell hazudnod. Látom, hogy van valami, amit nem mondasz el.
-Na jó. Mostanában rejtélyes gyilkosságok voltak Idrisben. A Brocelind-erdőben. Vérfarkasok vagy vámpírok öltek meg árnyvadászokat. De mikor megkérdeztük efelől Raphaelt vagy Lukeot, nem tudtak semmiről. Már több mint egy tucat ember halt meg.
-Akkor viszont nekem kéne téged félteni nem? Idrisben voltak a gyilkosságok.
-Már több országban történtek gyilkosságok. Németországban, Franciaországban és sok más európai országban. És attól felek, hogy ide is át fognak jönni.
Megfogtam a kezét és megszoritottam.
-Nem lesz bajom. És te is vigyázz magadra!

Magnus: Buli ma este?
Én: Mit ünneplünk?
Magnus: Megbeszéltem Alexanderrel a dolgokat. Most már nem lesz baj 😉
Én: "megbeszéltétek"?
Magnus: Jajj, mint ha ti nem csinálnátok...
Én: -.- Mikorra menjek?
Magnus: Amikor tudsz 😉
Én: Egy órán belül ott leszek

Miután leraktam a telefont, égett szagot éreztem. Aztán felvillant a szoba másik végében valami. Egy tűzlevél. Idrisből küldték.

Elizabeth,
Most kaptam a hírt hogy a gyilkosságok elérték Amerikát. Szóval kérlek maradj az Intézetben és ne menj sehova!
Szeretlek,
Jace

Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]Where stories live. Discover now