Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Five∆

A táskámba elég lényegtelen dolgokat pakoltam be. Pár kényelmes nadrágot, pólót meg cipőt. Pár köteg pénzt is elraktam, hátha kell majd. Majd a pénztárcámba belecsúsztattam a kedvenc családi képemet. Emlékszem amikor ez a kép készült. Hideg, téli nap volt és benn voltunk a városban. Esett a hó és az egyik ház nagyon megtetszett szóval úgy gondoltam készítek róla egy képet. Majd mindenki odajött, hogy csináljunk egy közös képet és megkértünk egy férfit, hogy csináljon rólunk egy képet. Akárhányszor rágondolok, mindig melegség tölt el.

Út közben néha megálltam tankolni, de semmi másért. Vannak előnyei ha vámpír vagy. Nem fáradsz el és enned sem kell olyan sűrűn. Mire New York-ba értem már esteledett és ki volt világítva az egész város. Gyönyörű város New York és mindig is vonzot ez a nyüzsgés ami a városban uralkodott évek óta. Beírtam a GPS-be a címet, majd követtem az utasításokat. Nagyon régen jártam erre, talán 100 éve. Akkor még nem volt ennyire modern és turistacsalogató. Az épületek le voltak rombolva, az utcák koldusok és parasztasszonyok kiabálásaitól volt hangos. Akkoriban amikor egyszer feljöttem ide, Magnus-szal elmentünk a belvárosba és egész nap csak sétaltunk.

Túlságosan is elgondolkozhattam, mert már a GPS azt mondta, hogy megérkeztem a célomhoz. A ház nem túl sokat változott, talán annyit, hogy egy kicsit modernizálódott. Leparkoltam a ház elé és kiszálltam a kocsiból. A tornácon egy fekete hajú, magas alak állt. A testén fekete tetoválások kanyarogtak. Árnyvadász. Olvastam otthon még, hogy félig angyal, félig ember harcosok, akik megvédik az emberiséget a démonoktól. Felmentem a lépcsőn, majd odajött hozzám.

-Szia! Te ki vagy?- kérdezte kissé gyanakodva.

-Ömmm.....nos.-nyögtem ki. Nem tudtam elmondjam-e neki, hogy ki vagyok.

Majd az ajtó kinyitódot és megmentett, hogy elmondjam ki is vagyok.

-Nos ő az egyik ügyfelem Alexander.-mondta Magnus, majd jelentőségteljesen rám nézett.

Tehát így hívják a fiút.

-És miért hozol ide egy vámpírt, akit még csak nem is láttam ezen a környéken. Lehet, hogy még csak nem is tartozik egyik klánba sem, ami azt jelenti, hogy megszegte az Egyezményt.

-A forksi klánba tartozom.-mondtam ki büszkén.- Magnus csak egy régi barátom és a segítségére van szügségem. Elizabeth Cullen vagyok.

-Alec Lightwood.-mondta unottan.

-Nos, ez a beszélgetés nagyon szipozkázó, de el kell intéznünk pár dolgot.-mondta Magnus mosolyogva, majd betolt az ajtón.

-Mindjárt jövök.-majd kiment vissza Alechez.

Láttam, hogy puszit nyom a fiú homlokára, majd még váltanak pár szót és a fiú elhagyj a tornácot. Magnus beront az ajtón, majd szorosan megölel. Olyan jó érzés volt valakit most megölni. Főleg Magnust. Még évtizedekkel ezelőtt megpróbálkoztunk azzal, hogy együtt legyünk, de nem jött össze. De viszont jó barátok maradtunk. Most pedig itt vagyok a karjai között és  csak most jöttem rá mennyire is hiányzott. Amikor elengedtük egymást macska szeme villant egyet és egymás szemébe néztük. Az arca közeledett az enyémhez. Meg akar csókolni. Én is nagyon szeretném, de nem lehet. Neki ott van az árnyvadász fiúja, én meg csak most veszítettem el az enyém. Elhúzódtam tőle, majd leültem a kanapéra. Ő is így tett majd csettintett egyet az ujjaival és a kezében egy bögre kávé jelent meg.

-Te kérsz bármit is? Vagy már táplálkoztál ma?

-Már ettem ma köszönöm.

-Na akkor kezdhetsz mesélni. Mi történt. És hogy hogy nem hoztad a pereputtyot?

Fájdalmasan ránéztem Magnus-ra, majd leesett neki.

-Volturi.-ez az egy szó elég ahhoz, hogy Magnus megértse miért vagyok itt.

-Na de mi történt? És te hogy maradtál életben?

Aztán elmeséltem neki, hogy én úgy láttam nyerésre állunk, és, ahogy Aro után futottam. Majd megöltem őt.

-És nem volt ott senki? Lábnyomok sem?

-De persze elkezdtem detektíveset játszani és jött segíteni Watson is.-ez a mondat csöpögött a szarkazmustól.

-Sajnálom. De megértem ami veled történt és addig maradhatsz itt ameddig szeretnél. Végülis én is éltem nálatok 5 évig, amikor Camille kidobott.

Emlékeztem azokra az évekre. Egész nap egymás nyakában voltunk. Mutatott pár varázslatot, erdőben kirándultunk vagy vásároltunk a plázában.

-Emlékszel, amikor beleraktam egy pólót a táskádba és beriasztott, majd az ellenőr alig akart elengedni téged?-kérdeztem.

-Hát persze.-majd mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

Az egész éjszakát végig beszéltük, majd elmondta, hogy melyik az én szobám és ő is elment aludni.....