Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Nine∆

Piros a lámpa. Már vagy a huszadik piros lámpa és már kezdtem azon gondolkodni hogy beszerzek valami távirányítót amivel lehet állítani ezeket a lámpákat. Brooklyn legforgalmasabb sugárútján próbáltunk Magnushoz eljutni, kisebb nagyobb sikerrel.

-Nyugodj meg. Mindjárt ott vagyunk. Csak pár sarok.-mondta Jace, szerintem már századszorra.

-Ezt már párszor elmondtad.-mosolyogtam rá. Aztán eszembe jutott, amit Magnus mondott. Tisztázni kellene a kapcsolatunkat.- Figyelj Jace...meg kell beszélnünk valamit...ezt a dolgot...

-Kettõnkrõl?-segített ki Jace. Úgy láttam nem nagyon idegesíti a dolog. Jó neki.

-Nos igen.-befordultam Magnus háza elé és leállítottam a motort. Kezemet a sebváltóra raktam, de Jace megfogta a kezem.

-Azt hittem egyértelmû. Szeretlek és már amikor elõször megláttalak...nos éreztem valamit...régen éreztem ilyet utoljára..szeretném ha boldog lennél és..hogy velem. De csak ha te is igy szeretnéd.

-És ez nem gáz? Hogy egy 150 évvel idõsebb csajjal jársz? Undorodnod kellene.-majd el kezdtünk röhögni és ahhh.. Egyszerûen olyan a nevetése..nem is tudom.

-De lehet. Mennünk kellene. Még a végén jön még egy démon. Azt nem szeretném.

-Szerintem egyikünk sem szeretné.

Kiszálltunk a kocsiból, összefont kezekkel sétáltunk fel a verandára. Épp felemeltem volna a kezem hogy kopogjak, de kinyitodott az ajtó. A küszöbön Magnus állt. Egy lila színû kacsás piszama nadrágban és egy "Gyere rám" feliratú pólóban. Kezemet a szám elé raktam és röhögtem rajta.

Magnus ez...-kezdtem volna de Jace megelõzött.

-Kacsák. Ez komoly? Tuti direkt csinálod ezt velem.-kezeit keresztbe tette a mellkasa elõtt és durci fejet vágott. Én meg kérdõen néztem Magnusra, majd Jacere.

-Ez egy Herondale dolog. Majd megtudod.-kacsintott rám Magnus, majd beinvitált minket a házba. A ház megváltozott, mint mikor itt jártam. Most egyszerû és letisztult volt a kompozíció.

-Én megyek és összepakolok. A szobámban leszek.

-Megyek segíteni.-indult el Jace velem, de Magnus közbeavatkozott.

-Na még mit nem. Ki tudja hogy végzõdne. Nincs kedvemhallgatni titeket. Jace szépen itt marad és beszélgetni fogunk.

Ránéztem Magnusra egy "Ezt nem gondolhatod komolyan?" nézéssel. Majd legyintettem és otthagytam õket a nappaliban. Felmentem a lépcsõn és befordultam a folyosóra. A szobám a folyosó végén volt. Bementem a szobámba és látom, hogy tele lett ragaszgatva szivecskékkel és mindenhova az van írva hogy E+J. Elõször elborzadtam, aztán fél perc múlva a hasamat fogtam a röhögéstõl. Magnus. Tipikus. Összepakoltam a cuccaim egy táskába, majd megegyszer visszapillantottam a szobámra és becsuktam a szobám. Nos akkor kezdõdjön az új életem. Lesiettem a lépcsõkön. A kanapén ült régi lakótársam és vele az új lakótársam és egyben pasim. Épp röhögtek valamin és pia szag volt.

-Csatlakozz hozzánk drága Elizabeth! Foglalj helyet és szolgáld ki magad!- majd felém nyújtott egy üveg vodkát.

-Még vezetek de azért Köszi. A szobámért meg még számolunk.-fenyegettem meg Magnust akinek az arcán ördögi vigyor ült. Jace értelmetlenül nézett ránk.

-Jajj már. Nem tudom mit aggódsz a pia miatt. Régen simán benyakaltal 2 üveggel is. Mielött..tudod..mikor még ember voltál. A régi szép idõk.

-Igen, de az már rég volt és még normális kocsik sem voltak. Plusz, nem vagyok már elpusztíthatatlan és Jace sem. De azért elviszem magammal.-majd kitéptem a kezébõl az üveget és eltettem a táskámba. Sosem árt ha van. Csend lett és egyszer csak megkordult a gyomrom. Rég Hallottam már ezt a hangot.

-Jól Hallottam? Korgott a gyomrod?-kérdezte Magnus nevetve.

-Olyan gyerekes vagy. Hihetetlen.-majd jól vállba bokszoltam.-Igen éhes vagyok. És több mint egy évszázada nem ettem emberi ételt Úgyhogy ajánlom hogy valaki rukkoljon elõ egy jó étteremmel különben kinyirok valakit.

------------------------------------------------------

Szóval Jaceszel épp sétáltunk egy hely felé, ami szerinte jó. Besötétedett és a házak ablakai fényesek voltak és mindenki otthon volt a családjukkal. Család. De nem gondolkozom rajta. Van már egy új családom. Jace megállt és maga elé fordított.

-Baj van?-kezeit az arcomra rakta és az egyik ujjával egy könnycseppet törölt le. Észre se vettem hogy sírok.

-Jézusom!!- majd letöröltem a könnycseppeket az szemembõl- Bocs utálok sírni. Semmi baj nincs. Csak elkalandoztak a gondolataim.

-Figyelj tudom hogy ez most kicsit sok egyszerre de én itt leszek neked és bármi baj van szólj. Bármit elmondhatsz. Mi mindig itt leszünk neked. Nem úgy mint õk...akik magukra hagytak. Ez fájt. Ellöktem magam tõle és majdnem lekevertem neki egyet.

-Mégis hogy mondhatsz ilyet??!! Honnan tudod mi történt??! Még én se tudom, pedig ott voltam. Lehet hogy nem volt más választásuk.

-Mindig van. Ez nem magyarázat.

-Ha tényleg így gondolod, akkor..akkor inkább hagyj békén. És tartsd meg magadnak a véleményedet.

Majd elsétáltam és pár sarok után találtam egy pizzázot. Vettem 2 szeletet és megettem õket. Jace nem jött utánam. Jobb is ez így és reméltem hogy nem jön utánam. Egyedül kell lennem. Én és az üveg vodka.

--------------------------------------------------------

Eléggé leihattam magam mert egyáltalán nem emlékszem higy jutottam az intézetbe és hogy jutottam fel a szobámba. A fejem sajgott. Az éjjeli szekrényen egy darab gyógyszer volt és egy pohár víz. Volt ott egy cetli is: "Erre szükséged lesz. Izzy xoxoxoxo". Biztos õ is már átélte ezt párszor. Végre egy normális ember. Bevettem a gyógyszert és vártam hogy hasson. Elmentem utána a fürdõbe és letusoltam. A kedvenc helyem. Itt tud az ember a legjobban gondolkodni. Próbáltam felidézni a tegnapi eseményeket. Az út Magnus felé, a beszélgetés a régi idõkrõl, majd a veszekedés Jaceszel. De utána semmi. Teljes K.O.. Felvettem a kedvenc nadrágom es pólóm, majd felvettem a fekete kardigánom és elindultam le a konyhába valami harapni valóért.

-Jó reggelt, Lizi!

-Ezt a becenevet nem szeretem, de jó reggelt neked is. -mondtam Izzynek, aki épp szendvicset csinált 2 fõre. Az egyiket odaadta nekem, majd leült velem szembe az asztalhoz.

-Mi volt tegnap este?-kérdeztem, félve a választól.

-Hát tegnap olyan 11 körül berontottal az intézetbe, kezedben egy üveg vodkával. Ott támolyogtál lent a fegyver szobában és azt kiabáltad hogy te Mindenkit legyõzol és közben Alec íjával szórakoztál. Igazából az összes tábla közepébe beletalaltal pontosan. Alec még féltékeny is volt rád. Aztán megkérdeztünk téged hogy mégis mi bajod meg minden. Erre azt válaszoltad hogy Jacet kérdezzük õ a válasz. A végén sikerült ágyba dugni. Tulajdonképpen a liftben összeestél és elaludtál. Vicces volt.

-Jesszus. Ez túl tesz az összes ilyen napomon. Durva volt a pia. Na jó. Az a tegnap volt. Na és végülis mondott valamit Jace?

-Nem. Bezárkózott a szobájába és nem mondott semmit. Mit mondott neked?

-Hagyjuk. Nem érdekes.

-Akkor nem faggatózom. Na és mit csináltok ma?

-Én kipakolok a táskámból és utána olvasok talán. Nem tudom még. Vagy elkezdjük a tréninget?

-Már most képes lennél tréningezni? Te aztán céltudatos vagy.

-Szeretném elterelni a gondolataimat. De ha nem akkor egyedül elkezdem.

-Na még csak azt kéne. Majd délután elkezdjük.

-Rendben van.-majd mindketten elkezdtünk enni.