air catcher//joshler

tizedik rész

Tyler szemszöge:

Egy sötét helyen találtam magam. Minden fekete volt, nem tudtam felmérni hogy pontosan mekkora is a tér körülöttem. Csönd volt. Nem az a fajta csönd, amiben kényelmesen érzi magát az ember... Itt ijesztően néma volt minden. Próbáltam körülnézni, de a sötétségen kívül nem láttam semmit. Elkezdtem tapogatózni a földön. A talaj teljesen sima és hideg volt. Óvatosan elindultam előre, karjaimat magam elé tartva.

Már egy ideje menetelhettem, mire megláttam egy fénycsóvát a távolban. Az egész helyiség olyan volt mint egy barlang. Egy végtelen nagy barlang. Nem tudtam pontosan hogy mennyire voltam messze a barlang végétől. Az hajtott, hogy végre elmenekülhetek innen.

Nem tudtam pontosan, hogy hány órája gyalogoltam. Egy örökkévalóságnak tűnt az egész. A lábaim nem fáradtak el és nem éreztem azt, hogy múlna az idő. Azonban elértem a célomat: a kijárat előtt álltam. A rés nem volt valami nagy, épp hogy átfértem rajta. Áradt kívülről a fény és mivel kíváncsi voltam, ezért kinéztem a lyukon mielőtt kiléptem volna. Sokkoló látvány tárult elém: egy sötét alakot láttam. Baltát tartott a kezében, és épp a feje elé emelte. Előtte pedig egy alak térdelt. Az ő teste és arca kivehető volt. Fejét leszegve tartotta és a szemeit lecsukta. Nem más volt az, mind Josh. Próbáltam kiáltani hogy megállítsam az embert, de késő volt: lecsapott a baltával, és Josh teste élettelenül rogyott a földre.

Csöndesen folytak a könnyeim. A lábaim megdermedtek és nem tudtam mozogni. Letakartam az arcom a tenyeremmel, és zokogtam. Ám hirtelen egy hangra lettem figyelmes. A rejtélyes alak volt az. Megfordult, és ekkor jöttem rá, hogy ki ő: a Hang. El akartam menekülni, de nem tudtam. A lélegzetem elakadt, ahogy felém közeledett. Lassú volt, így volt időm megvizsgálni az arcát. Nem láttam sokat, az egész egy homály volt. Se szája, se füle, se orra nem volt. A szemeit se tudtam könnyen megtalálni. A legszembetűnőbb dolog 9 kör volt, ami teljesen lefedte az arcát. 3 sor volt: az első sor utolsó köre piros volt, a többi fehér.

Ezután odaért hozzám. Megragadta a torkomat, és közelebb rántott magához, se úgy, hogy beleverte a fejemet a barlang falába. Ezután megszólalt:

- Te leszel a következő.

Majd elengedett, én pedig a tóparton találtam magamat.

Josh szemszöge:

Hajnali kettő lehetett. Békésen aludtam, mikor hirtelen kopogást hallottam az ajtónkon. Aztán a dobogás dörömböléssé vált. Mivel anyám nem reagált, ezért egy ideges morgás kíséretében kikeltem az ágyból, hogy megnézzem ki az. Majdnem leestem a lépcsőn, de lejutottam. Odamentem a bejárati ajtónkhoz, majd kinyitottam. Nagyon meglepődtem azon, hogy ki állt ott, ugyanis Tyler volt az. De nem úgy nézett ki, ahogy vártam volna; zokogott, a szemei pedig vörösek voltak a sírástól.

- Mi történt? - kérdeztem aggódva.

- J... J... Jo... - próbálta válaszolni, de meg-meg rázta a zokogás.

- Gyere be! - ajánlottam, majd kinyújtottam neki a karom, ő pedig örömmel elfogadta.

Felvezettem a lépcsőn, be a szobába. Ezután halkan becsuktam utánunk az ajtót.

- El tudod mondani, hogy mi történt? - kérdeztem újra, miközben leültettem az ágyam sarkára és leültem mellé.

- Ott vol... voltát t-te és a Hang.... azaz Bl-Blurryface... megölt... - ennyit tudott elmondani, majd még erősebben zokogott.

Lassan átkaroltam és közelebb húztam magamhoz. Sokkal kisebb volt nálam, tekintve hogy a kondi miatt felszedtem valamennyi izmot. De őt ezt tette aranyossá. Éreztem, hogy rázkódik a válla a zokogástól, de ötletem se volt hogy mit csináljak.

- Sshh... Ez csak egy álom volt, minden rendben van - nyugtattam. Eldöntöttem, hogy nem kérdezek tőle semmit, mert csak jobban zokogna.

Így maradtunk még körülbelül fél óráig, utána lenyugodott. Csöndesen nézett maga elé, szinte élettelenül.

- Nincs semmi rendben - suttogta.

- Ezt hogy érted? - győzött a kíváncsiságom.

Tyler felém fordult, és a szemembe nézett. A tekintete üveges volt, és az arca sem mutatott semmilyen érzelmet. Egy ideig néztünk egymás szemébe, a szívem pedig egyre jobban dobogott a választ várva. Ám ekkor lesütötte a tekintetét és a padlót kezdte bámulni. Úgy láttam, hogy nagyon gondolkodik valamin.

Tyler szemszöge:

Elmondjam neki? Bízhatok-e benne? Teljesen hülyének fog nézni. Hiszen ki ne nézne őrültnek valakit akinek a gondolatait egy ismeretlen alak befolyásolja? Aki teljesen tönkrebaszta az életét miközben fizikai teste sincs? Az arca teljesen beleégett az agyamba. Valahányszor eszembe jut, annyiszor vágnék szívesen a földhöz valamit és annyiszor vetnék véget mindennek. Persze, egyszer éreztem azt hogy végre sínen megy minden, és neked el kellett venni, mi? Neked ez szórakozás? Keress magadnak mást, aki meg is érdemli!

Reméltem, hogy nem válaszol, mert megint elkezdtem volna zokogni. Szerencsére nem tette. Viszont éreztem, hogy Josh megböki a vállamat. Felé fordultam, és hirtelen elfogott a bűntudat. Szerencsétlent felkeltem az éjszaka közepén, és még nem is mondok neki semmit?

- Mi az? - kérdeztem.

- Semmi, csak éreztem hogy hevesebben veszed a levegőt... - mondta Josh.

Vettem pár mély levegőt, majd megszólaltam:

-  Na szóval az történt, hogy... - de ekkor elcsuklott a hangom.

Tyler Robert Joseph! Ha elkezdesz sírni, akkor esküszöm, hogy pofánbaszlak, nem érdekel, hogy saját magamat fogom! Odaszorítottam a nyelvem a szájpadlásomhoz, mert ez mindig segít. Már csak energiát kellett gyűjtenem ahhoz hogy megszólaljak, de szerencsére Josh megtette ezt helyettem.

- Rosszat álmodtál?

- Rosszabb.

- Értem. Itthonról jöttél?

- Nem. Van egy titkos helyem, de ez most mindegy.

- Értem. Szerintem ideje lefeküdni. Aludj nyugodtan az ágyamon, én majd alszom a földön.

Nem akart faggatni, és ezért nagyon hálás voltam neki.

- Nem, jó nekem a padló...

- Tyler, ne szórakozz, te vagy a vendég! Majd én alszom a padlón, és kész - mondta, majd felállt, de megragadtam a csuklóját.

- Várj! És ha... mindketten az ágyadban alszunk? Úgy is kétszemélyes... - de egy idióta vagyok.

- Oké. Te is nyugodtabban alszol, ha van melletted valaki...

Mi a szar?!

- Aha - mondtam, majd egymásra néztünk és nevetve beugrottunk az ágyba.

Persze majd egyszer bevezetem mindenbe, de most még félek, hogy elveszíteném. Ő az egyetlen, akire számíthatok, és nélküle nem tudom mi lenne velem.

Másnak reggel:

- JOSHUA WILLIAM DUN, MIT KERES TYLER ROBERT JOSEPH AZ ÁGYADBAN?

Oh shit.

Sziasztok!
Remélem, hogy tetszett nektek ez a hosszab rész, csak negyed órát csúsztam vele. 😝 A fent linkelt szám pedig valamennyire illik a rész második feléhez, de csak azért raktam be mert nagyon közel áll a szívemhez(fú de nyálas duma) és mindig megsirat.😢 Kedden új rész!

- Örös |-/