air catcher//joshler

tizenegyedik rész

Josh szemszöge:

Oh shit, oh shit, oh shit, oh shit... Most mit csináljak?

- Anya, ez nem az aminek látszik... - próbáltam menteni a helyzetet.

- Akkor mi, kisfiam? Valamit elrontottam a nevelésedben? Hogy jut eszedbe ilyen?! Tyler, azonnal hívom az anyádat!

- Ne, Laura, kérem várjon! Ez tényleg nem az aminek látszik! - kiáltott fel a mellettem fekvő fiú. Mikor ideges, mindig magasabb a hangja. Majdnem elnevettem magamat, mikor meghallottam.

- Egy indokot mondjatok, hogy miért nem az.

- Sajnálom anya, de ez tényleg nagyon privát...

- Privát a francokat! Tyler, 5 perced van hogy elmenj különben azonnal felhívom a szüleid.

- Rendben.

Azzal anya kiment és becsapta maga mögött az ajtót.

- Basszus... Most mihez kezdünk? - nézett rám Tyler. Én azonban nem tudtam komolyan visszatekinteni rá, ugyanis a hangja még magasabbra szökött.

- Mi olyan vicces? - kérdezte.

- A hangod - mondtam. Egyre nehezebb volt visszatartani a nevetést.

- Hagyjál már! - mondta, és belém könyökölt, majd mindketten elkezdtünk hangosan nevetni.

Azonban hamar abbahagytuk, ugyanis anya hallotta volna.

- Hát, akkor én megyek - hirtelen elszomorodott a hangja.

- Rendben...

- Majd írj rám - rám mosolygott, és kilépett a szobám ajtaján.

Kb. öt perccel később kopogást hallottam az ajtómón.

- Gyere be! - szóltam.

Anyám kinyitotta az ajtót. Hirtelen ledöbbentem. Düh helyett szomorúságot láttam az arcán.

- Mit rontottam el? - kérdezte halkan.

- Miről beszélsz?

- Az én hibám lenne ez az egész? Hiszen jól neveltelek, mindig figyeltem rád!

Tudtam, hogy ez nagyon nem volt igaz.

- Na jó, én most komolyan nem fogtam fel hogy miről van szó - pedig nagyon is tudtam.

- Arról, hogy meleg vagy!

- Nem vagyok.

- Dehogynem.

- Szerintem ezt nekem kell tudnom, ugyanis nem tudod hogy én mit érzek. És miért is lenne baj, ha az lennék?

- Mert én ezt nem tudom feldolgozni.

- Aha, nem tudod, mit? Persze azt nagyon jól sikerült feldolgoznod hogy cigiztem és hogy majdnem alkoholmérgezést kaptam. Annyira jól sikerült, hogy le is szartad. Persze az nem menne hogy elfogadd hogy én egy fiúval lennék boldog!

- Hogy beszélsz velem?

- Persze... Persze erre csak ezt tudod válaszolni... Hogy hogy beszélek veled? Ahogy te azt megérdemled. Inkább legyek elzűlött alkoholista drogos mint hogy boldog legyek egy fiúval? - ezen a ponton már remegett a hangom a dühtől.

- Lehetsz boldog te lánnyal is...

- Bazdmeg! Mit nem sikerül felfogni ezen? Meleg vagyok! És? Ettől még ugyanúgy a fiad maradok. Sajnos...

- Na jó, én ennek a vitának véget vetek. Ezentúl minden nap iskola után azonnal jössz haza. Hétvégén nem mehetsz nélkülem sehova. Megértetted?

- Mi?! Ezt nem teheted...

De már becsapta az ajtót maga mögött.

Tyler szemszöge:

Egész nap vártam hogy Josh írjon. Szerencsére a családom nem vett észre semmit, mivel hamar hazaestem. És este végre meg is jött.

Josh: Szia Tyler. Sajnálom, hogy egész nap nem írtam, de most itt vagyok. Én sem így képzeltem el a mai napot, és sajnálom hogy le kell hogy törjelek, de egy ideig nem fogunk találkozni. Mindent leírok ebben a levélben, mivel anyám a telefonomat is el fogja kobozni, szóval olvass tovább. Miután te elmentél, otthon kitört a veszekedés. Nem akar így elfogadni, ahogy vagyok. És ez hihetetlenül szar érzés. Megtiltotta, hogy találkozzunk. Suli után rögtön haza kell jönnöm és hétvégén se mehetek el. Hidd el, kurvára sajnálom... De azt tudd, hogy fogunk még találkozni. Ha bármi bánt, írd le ide, majd elkérem a telóm azzal az ürüggyel hogy felhívom apámat, és megnézem. Majd megoldjuk valahogy. Sajnos az időm véges, mert hallom anyám lépteit a folyosón... Sajnos, el kell hogy köszönjek. Szia, és szeretlek.

Sziasztok!
Itt is az új rész... Inkább nem fogok ezentúl semmit megígérni, mert mindig megcsúszom. 😔 Sajnos egy játék függőjévé váltam és egész nap Xbox-ozok, plusz kötelező olvasmányt is kell olvasnom. Nehari 😓😓😓😓😓😓😓

- Örös |-/