air catcher//joshler

tizennegyedik rész

Tyler szemszöge:

Nem is tudom, hogy most mit gondoljak Josh-ról... Mindenesetre jobb ha nem veszek össze vele, ki tudja hogy mikor lehetek vele újra együtt.. Persze nem úgy. Egyáltalán nem...

Este nem tudtam az aznap történteket kiverni a fejemből. Egyrészt, féltem attól hogy Zack lebuktat. Másrészt, nem tudom hogy Josh most mit érez irántam.

- Biztosan utál - szólalt meg Blurryface.

- Kussolj már be! - szitkozódtam magamban.

A rémálmom óta sokkal rosszabb lett ez az egész Hangos ügy. Azóta nem csak azt hallom ahogy beszél hozzám, hanem látom az arcát is. Bár igazán nem nevezném látásnak... Mikor meghallom a hangját, a szemeim előtt megjelenik egy homályos alak. Az egyetlen dolog ami kivehető a fején, az 7 fehér és 2 piros kör. Ugyanaz, mint az álmomban. Innen jött a Blurryface kifejezés.

Az se segít rajtam, hogy konkrétan eltiltottak Joshtól. Megint egyedül maradtam. Bár ott van velem Zack, de ő nem valami szórakoztató. De legalább nem piszkál senki.

- Hahó, én itt vagyok!!! - szólt Blurryface.

- De beszédes lettél mostanában.

- Hát, mivel senki más nem szól hozzád, így gondoltam szórakoztatlak. Nem örülsz nekem?

Áucs.

- De, kurvára.

Nem kaptam választ. Halleluja. Lefeküdtem az ágyamba. Hajnali egy volt. Legszívesebben kimentem volna a tópartra, de a múltkori incidens óta nem jártam ott... És még egy ideig nem is fogok. A plafont néztem, miközben próbáltam elaludni. Nem ment. Folyamatosan cikáztak a gondolataim. Persze a szememre nem jött álom. De még mindig jobb, mintha a Hang beszélne hozzám.

Josh szemszöge:

Szombat volt. Az a szombat, amikor elmondtam a srácoknak azt, hogy kilépek. Nagyon nehéz döntés volt; irtózatosan sokat gondolkodtam rajta, de ez a legjobb mindenki számára. Nekem azért, mert bűntudat nélkül követhettem az álmaim, őket pedig nem hátráltatja tovább egy inaktív dobos, így ők is menetelhetnek előre.

Persze rossz érzés volt ezzel eléjük állni. Féltem a reakciójuktól. Nagyon. De hittem bennük. Hittem abban, hogy meg tudnak bocsájtani és ugyanúgy barátok maradunk és tovább tudnak menni nélkülem is. Szerencsére így is lett.

- Semmi baj, Joshua. Ugyanúgy haverok maradunk, és VIP jegyet kapsz az összes itteni koncertünkre.

- Miért lennénk rád dühösek? Nem fogunk azért megharagudni rád, mert mások a céljaid, Josh.

- Ezzel mi lenne a baj? Alig várom, hogy kijöjjön a twenty one pilots első albuma. Aztán sok sikert, hogy bevágódj Tylernél! - kaptam a bátorító szavakat.

Bár nem így volt megbeszélve, de az egész napot együtt töltöttük. Nagyon gyorsan elment. Viszont tudtam, hogy baromira fognak hiányozni. Ugyanis ők mennek túrnézni, így nem lesznek itt velem hogy összefussunk heti háromszor próbálni. Bár persze fogunk tudni Skypeolni, de mégsem lesz ugyanaz. És ez nagyon fájt.

A másik oldalon pedig nagyon örültem, ugyanis végre zenélhetek a legjobb barátommal. Ezt már csak neki kell elmondanom... Az egyetlen bibi az volt, hogy ma a tilalom ellenére egész nap nem voltam otthon... Anya ki fog nyírni.

Sziasztok!
Itt egy kicsit rövidebb rész, mivel ötletem se volt, hogy mit írjak. Azonban hamarosan jön egy nagyobb projekt, szóval készüljetek. *Lenny face*

- Örös |-/