air catcher//joshler

tizennyolcadik rész

Tyler szemszöge:

Az éjszaka közepén felébredtem. A szobában a sötétség uralkodott, az egyetlen dolog ami egy kicsi világosságot adott a térnek az az ablakomon beáramló fény volt. Kinéztem, hogy vajon mi áraszthat ennyi fényt magából. Telihold volt.

Csöndesen bambultam ki az ablakon, amikor hirtelen szuszogást hallottam. Majd' szívrohamot kaptam, mert nem emlékeztem arra hogy én beengedtem volna bárkit is a szobámba. Akkor viszont éreztem, hogy valaki szorítja a kezem. Magam mellé pillantottam. Josh ott feküdt mellettem. Aludt. A szája nyitva volt, ami elég viccesen nézett ki. Még álmában is fogta a kezem.

Most felébresszem? Zavartan meredtem a kézfejemre az övében. Aztán eszembe jutott: mutatni akarok neki valamit. A legidiótább módot választottam arra hogy felkeltsem: halkan kilopóztam a szobámból, egyenesen a fürdőbe. Megragadtam a fogkrémemet majd visszamentem Josh mellé. Fölé hajoltam és óvatosan belenyomtam egy "kis" fogkrémet a szájába, amit ezután megpróbáltam bezárni. A hatás nem maradt el: amint megérezte a mentolos ízt rögtön felült és elkezdett köhögni.

- Mi ez? - mondta egy undorodó fintor kíséretében.

Nem tudtam válaszolni mert annyira nevettem. Ő csak értetlenül nézett rám, majd pár másodperc múlva meglökött, remélve hogy felborulok. Nem sikerült a terve. A végén már a térdemet csapkodva röhögtem(tényleg úgy nevet 😍).

- Fo-fogkrém - nyögtem ki miközben próbáltam megnyugodni, több-kevesebb sikerrel.

Kirohant a fürdőbe, gondolom kimosni a száját. Mire visszajött teljesen lenyugodtam. Megállt az ajtómban és nekidőlt a félfának, majd a karjait összekulcsolta a mellkasa előtt.

- Ez most mire volt jó? - kérdezte miközben próbált komoly arcot vágni.

- Fel akartalak kelteni.

- De miért?(ÁBEL)

- Mutatni akarok valamit - mondtam, majd felpattantam az ágyamról.

- Hajnali egykor? - morgott.

- Tetszeni fog, ígérem - azzal odasétaltam hozzá, megragadtam a karját és vonszoltam magam után.

- Ehhez most nincs kedvem, Tyler - suttogta, de én húztam tovább.

Elértünk az előszobába, ahol magamra vettem a kabátomat és felhúztam a kedvenc Vansomat.

- KIMEGYÜNK?! - kérdezte hitetlenkedve.

- Csöndben, te idióta! - szóltam rá - felébresztesz mindenkit. Egyébként igen, kimegyünk.

Felöltöztünk, aztán nagyon halkan kinyitottam a bejárati ajtót. Mikor kiléptem, rögtön éreztem a bőrömön a csípős hideget.

- Ahh, imádom az őszi időjárást - mondtam álmodozva - hideg van, de pont az az élvezhető hideg.

- É-én viszont megfagyok - mondta Josh miközben összedörzsölte a tenyerét.

Felnevettem, majd elindultam a kerítés fele.

- Hoztál kulcsot? - kérdezte a mögöttem vacogó fiú.

- Minek? Csak zajt keltenénk vele - mondtam, majd megragadtam a kerítést, felhúztam magam és lehuppantam a másik oldalon.

Pár másodperc múlva Josh is ott állt mellettem. Szegény nagyon vacogott.

- Fázol? - kérdeztem aggódva.

- Nem, melegem van - válaszolt szarkasztikusan.

- Akkor gyere, fuss utánam, attól majd bemelegszel - mondtam majd elkezdtem futni.