air catcher//joshler

nyolcadik rész

Josh szemszöge:

Tyler óvatosan besuhant a szobába, mint egy kis nyuszi. Megállt, és a padlót bámulta, majd pár másodperc múlva felnézett. Miután látta hogy ébren vagyok kitágultak a szemei és újra elkezdte a padlót nézni. A kezeit a háta mögött összekulcsolta, és előre-hátra dölöngélt a lábán, mint egy kisfiú. Muszáj lesz nekem megszólalnom, ha nem akarom hogy még kínosabb legyen ez a szituáció...

- Szia - nyögtem ki.

- Szia... - válaszolt halkan.

Most mi legyen? Mit mondjak neki? Olyan szörnyű vagyok! Most nagyon kínosan érezheti magát...

- Hogy vagy? - kérdezte. Bevallom, ez meglepett.

- Fogjuk rá, hogy jól, köszi. A fejem kurvára hasogat de elviselhető.

- Biztos rossz lehet. Egyébként emlékszel arra, hogy mi történt?

- Egyáltalán nem. Arra, ami előtte történt igen, de hogy miért vagyok itt, azt nem tudom... Elmondanád, kérlek?

- Persze. Szóval... - megköszörülte a torkát - Kimentem a kávézóba, és vártam rád. Te azonban nem jöttél, ezért kb. másfél óra után eldöntöttem hogy megnézem hogy vagy. Mikor ideértem, felmentem a szobádba. Te ott hevertél a padlón, eszméletlenül. A fejed véres volt, körülötted pedig alkoholos üvegek hevertek. Anyukáddal kihívtuk a mentőket, és bevittek. Az orvos megvizsgált, és szerencsére nincs komoly bajod. Enyhe agyrázkódásod van.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Ma reggel már megvizsgált az orvos is, és nincs komoly bajom...

- Na, az jó. Viszont nekem mennem kell, vigyáznom kell a húgomra-

- Várj! Szeretnék mondani valamit.

Tyler szemszöge:

Ahj. Pedig már úgy menekültem volna, ugyanis a Hang megint nem hagy nyugodni... De erre feltart.

- Igen? - fordultam hátra.

- Tudom, hogy nagyon haragszol rám, és meg is értem hogy miért. Szörnyen érzem magam amiatt, amit tettem. Szeretném ha tudnád, hogy őszintén sajnálom. Nem kell, hogy elfogadd a bocsánatkérésem. Elég, ha tudod, hogy megbántam. Azt pedig végképp köszönöm, hogy megtaláltál. Örök hálám neked, Tyler Joseph.

Azta. Egy pillanatra teljesen lefagytam. Bocsássak meg neki? Vagy ne? Nem tudom. Lehet, hogy csak viccel.

- Biztosan csak szórakozik veled - vágott közbe a Hang.

- Kuss! - üvöltöttem a fejemben. Legalábbis azt hittem, hogy a fejemben.

- Mivan? - kérdezte Josh.

Gratulálok Tyler. Ezt rendesen elbasztad.

- Ja, semmi - próbáltam menteni a helyzetet - A beszédedre reagálva pedig megbocsájtok. Nem tudok haragban lenni veled, egyszerűen nem megy. Szeretném, ha újra barátok lennénk, ha neked is megfelel? - néztem rá kérdőn.

- Persze, hogy megfelel - mosolyodott el.

Ezután kitartotta karjait, én pedig boldogan fogadtam az ölelését.

Sziasztok!
Tudom, ez a rész nagyon rövid lett, de MUSZÁJ éjfél előtt kiraknom, különben kiakadok. Holnap jövök egy viszonylag hosszú résszel. Addig is jóéjt!

- Örös |-/