*Egy hónappal később*
Tyler szemszöge:
Egy hónap telt el, mióta kibékültünk Joshal. Hogy őszinte legyek, jobban alakultak a dolgok mint vártam volna. Nagyon sokat találkoztunk, az iskolában pedig együtt lógtunk. Persze először furcsa volt mindenkinek, de hamar megszokták és elfeledkeztek rólam. Hála ennek a fiúnak, többé nem vagyok a suli nyomorékja. Mondjuk ebbe ő kevert bele...
Lassan elkövetkezett a közös vacsora ideje. Hogy őszinte legyek, kicsit féltem: ugyanis a szüleink nincsenek nagyon jóban. Az is nagyon meglepett, hogy Laura egyáltalán elhívta a családomat. Bár mikor nekünk szerveztek programokat kisebb korunkban, jól el tudtak beszélgetni, de persze az én anyám folyamatosan kibeszélte nekem Laurát, és Joshtól ugyanezt hallottam.
"Hihetetlen, hogy egy felnőtt egészséges nő leadja a gyerekeit az apjuknak a válópernél, és csak az egyikőjüket tartja meg. Mintha nőként lenne választása. A nőknek az a dolga, hogy neveljék a gyerekeket!" - folyton ezt hajtogatta anyám.
Ezzel nem nagyon értek egyet. Egy: mindenki azt csinál amit akar, nemtől függetlenül. Kettő: én annak az embernek egy gyereket sem adnék felnevelni. Josh tesói ezerszer jobban jártak az apjukkal.
Persze a másik oldalról meg az jött, hogy milyen befásult nő az anyám(mondjuk ezzel egyetértek) és hogy teljes szigorban élünk. Nos, lehet, hogy az anyukám kicsit régimódi, de azért na. Még mindig jobb mint ami a Dun házban folyik. A mi anyánk legalább nevel minket.
Szóval ez a két teljesen ellentétes nézőpontú nő fog egy asztalnál nyugodtan vacsorázni. Na, erre kíváncsi leszek... Az időpont ma estére lett megbeszélve. Azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy kék kockás ingre és egy fekete nadrágra esett a választásom. Gyorsan berohantam a fürdőbe a tesóim előtt, és megfésültem a viszonylag hosszú hajamat.
Hamarosan el is indultunk, ugyanis gyalog mentünk oda. Hatan elég érdekes lett volna utazni a kocsiban, főleg úgy hogy Zacknek az ölembe kellett volna ülnie, ami kifejezetten kényelmetlen érzés. Az út közepén eljutott az agyamig, hogy nem lenne olyan vicces ha anyám és Laura összevesznének. Persze, ott lenne apám, hogy leállítsa őket... De az szent, hogy eltiltanának minket egymástól. Amit persze nem bírnék ki.
A gondolataimból egy hang szakított ki.
- Ideges vagy? - felnéztem, és a húgom volt az.
- Nagyon látszik? - kérdeztem aggódva.
Madison elkezdett kuncogni.
- Nyugi, nem. Csak tudod, ismerlek - válaszolta mosolyogva.
- Akkor oké - mondtam, majd kényelmes csend telepedett ránk.
Hogy őszinte legyek, Madison volt a kedvenc testvérem. Persze Zacket és Jayt is szeretem, de mivel ők fiúk, ezért nem tudok nagyon "lelkizni" velük. Madison sokkal nyugodtabb és érettebb náluk. Neki meséltem valamennyit a Hangról is.
Mire kizökkentem a gondolataimból, már a Dun ház előtt álltunk. Apám bekopogott és pár másodperc múlva már ajtót is nyitottak nekünk. Josh volt az. Nem tudtam megállni, hogy ne csekkoljam le. Fehér ing, barna nadrág, és kék zokni. De ami a legjobban megragadta a tekintetemet az az volt, hogy hogy ráfeszül az ing. Lehet, hogy még kicsit bele is pirultam. Remélem nem látta meg...
*le time skip mert hajnali egy van és fáradt vagyok*
A vacsora hihetetlenül jól sikerült. Az anyám és Laura úgy beszélgettek, mint a legjobb barátok. Mi is nagyon jól elvoltunk Josh-al. Az evést hamar befejeztünk, ezért bementünk a szobájába Xboxozni. Nagyon élveztem a játékot, és a társaságát is. Végre egyszer úgy éreztem, hogy sínen van az életem.
Sziasztok!
Először is nagyon sajnálom, hogy eltűntem. Sajnos közbejött pár dolog, such as:
- Szervizbe került a telefonom, és arról szoktam írni
- A suli+különórák teljesen elvették a szabadidőmet, és azt ami pedig maradt alvással töltöttem
- Az utóbbi egy hónapban a hétvégéken sportversenyre készültem és emiatt rohadt korán keltem
Szóval igen. Most az őszi szünetben is teljesen elhalmoztak feladatokkal, de azért próbálok rendszeresebben posztolni. És mivel a telefonomon van az összes képem amit be szoktam vágni borítónak(vagy mi a szarnak, értitek) ezért most egy zenét raktam be. Nem mintha sok köze lenne a részhez, csak most a FOB-os korszakomat élem(megint) és na.😅 Ma(azaz vasárnap) még számítsatok egy részre. Mivel az lesz a 10. rész, ezért nagyon hosszúra tervezem. Ha esetleg nem sikerül időben kirakni, hajnalk 2 előtt biztosan kint lesz. Bocsi, de túl fáradt vagyok hogy kijavítsam az esetleges helyesírási hibákat, de azért remélem hogy nem olyan olvashatatlan. És én azt hiszem most dzsalok aludni. 😴
UI: JÖVŐ HÉTEN TØP KONCERT NTFKAKAKSOWMQMQOSKSM- Örös |-/
STAI LEGGENDO
air catcher//joshler
FanfictionTyler Joseph a tóparton ült, ahogy szokott. Ez volt az egyetlen dolog amit szeretett; nézni ahogy a tó lágyan hullámzik. Ránézett az órájára: 00:34. Elővette a füzetét. Sóhajtott egyet, és hevesen elkezdett írni. "I won't fall in love with falli...