Bolondok Az Egyetemen

15.

Alig egy perc múlva ismét csörögni kezdett az eszköz, és mivel a telefonáló nem adta fel, Sharon felvette.

- A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható, kérjük, soha többé ne próbálja újra.
A telefon kikapcsolt állapotban került az íróasztal egyik fiókjába, majd ismét csönd következett. Nem tartott sokáig a nyugalmi állapot, mert az én mobilomra is hívás érkezett. Sharon idegbeteg módon kapta fel a fejét, majd felém lendült, hogy kicsavarja a kezemből a telefont. A rá egyáltalán nem jellemző viselkedésen annyira meglepődtem, hogy későn reagáltam, és már csavarta ki a kezemből féltve őrzött kincsemet. Ha harc, hát legyen harc!

"You shoot me down, but I won't fall, I am titanium!" - énekelte Sia hangosan a telefonomból.

Barátnőm foggal, körömmel - szó szerint - próbálta a telót megkaparintani, de nem hagytam magam. Már földön harcoltunk egymással, amikor olyan pozícióba kerültünk, hogy egyikünk se tudott mozdulni, de nálam volt a telefon. Hehe.
- Tessék?
- Daniel vagyok, Debby - hez van szerencsém? - kérdezte.
- Uhhh - Sharon belekönyökölt a hátamba - igen, én vagyok, miben segíthetek?
- Arról lenne szó, hogy beszéltük azt a találkozót, és ráértek - e most?
- Természetesen! - feleltem vidáman, miközben barátnőm egyre fájdalmasabb eszközöket vetett be.
Gyorsan letettem a telefont, majd sms-ben megbeszéltük a további részleteket, mert a hívás az túlságosan veszélyes lett volna a testi épségemre nézve.
- Azt írta, hogy lesz egy bor fesztivál a közelben, és ha lenne kedvünk hozzá, akkor elmehetnénk vele. - mondtam Sharon - nak halkan.
- Ez most nem volt szép tőled. - válaszolta, majd elkezdett zenét hallgatni.
- Sharon, ne haragudj, azt hittem, hogy a szíved mélyén szeretnél találkozni vele. - próbáltam békíteni, de sikertelenül.
Tényleg túl lőttem a célon, nem kellett volna beleegyeznem ebbe a találkozóba. Felkeltem a földről, és elkezdtem visszarendezni a szobát, a párnák újra az ágyamat díszítették, pont úgy, mint a krémszínű takaróm. A táskám szétszóródott tartalmát összeszedtem, és visszatömködtem a zsebekbe, mindenféle rendszer nélkül. Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom, mire felkaptam azt, és már majdnem kikapcsoltam én is, amikor megakadt a szemem valamin.

Megnyitottam az üzenetet, és tátott szájjal meredtem rá. Gondolkozás nélkül gépeltem be a választ, majd küldtem el a beszélgető partneremnek.
- Indulunk. - jelentettem be, azonban barátnőm továbbra is faarccal ült az ágyán és hallgatta a rockot.
Bevonultam a fürdőbe, és kontyban összefogtam a hajam, mert a mai napon már elegem volt belőle. A szobában barátnőm ugyanabban a pózban ült, és továbbra is fagyos tekintettel méregette a környezetét. Sajnálatos módon nagyon jól bírja azt, hogy nem szól hozzám és mindehhez még gyilkos szemmel is néz rám.
- Gyere légyszi velem. - kérleltem.
Semmi.
- Nem kell beszélned hozzám... - győzködtem.
Nulla reakció.
- Légyszi, légyszi, légyszi, légyszi. Tudod, hogy nekem az a különleges tulajdonságom, hogy nem adom fel. - vetettem be az aduászt.
Barátnőm átgondolta ezt, majd egy nagy sóhajtás kíséretében kikászálódott az ágyából, felkapta a táskáját és kiment a szobából.
Az úti célunkig csöndben voltunk, ám amikor már csak egy utca választott el minket a bolttól, megállítottam, hogy pár szót szólhassak a nagy sokk előtt.
- Figyelj! Még egyszer, őszintén bocsánatot kérek tőled a Daniel - es dolog miatt, majd ha olyan szituációba kerülünk, akkor örülnék annak - te jó ég, ezt tényleg kimondom - ha visszaadnád mindazt, amit most én tettem veled. - furcsán hangozhat mindez, de bármilyen hihetetlen, nekem fontosabb ez a barátság, mint holmi fiú - ügyek.
- Megegyeztünk! - mosolyodott el Sharon, gondolom azon, hogy mi mindent tehet velem, az engedélyemmel.
Nem, mint ha bármikor is zavarta volna, hogy áldásom adom-e a dologra vagy sem. Ha szívatni akar, akkor így is, úgy is megkapom a magamét.
A bolt elé érve csak az arcát figyeltem, és nagyon jó volt azt látni rajta, hogy a dühös tekintetének a helyét átveszi a csodálkozás, valamint a hitetlenkedés. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen üzletben valaha járhat, és az álma valóra válhatott. Az arca nem sokat változott, sőt szinte semmit. Nem kezdett el mosolyogni és nem kapta a szája elé a kezét döbbenetében, a szemében viszont láttam az izgatott csillogást, ami többet ért annál, hogy sikongatva berohanjon az épületbe. Az nem is ő lett volna, hanem a nem létező ikertesója, aki semmiben sem hasonlítana rá.
Odament a bolt kirakatához, melynek fa keretéről az idő során elkezdett lepattogzani a barna festék, de ez adta meg a hangulathoz elengedhetetlen hatást. Az üvegen túl egy régi bakelit lejátszó forgatta a nagy, fekete lemezt, ezáltal gyönyörű őszi dalt előadva nekünk. Szótlanul néztük egy darabig, majd beléptünk a Music Shop ajtaján, érkezésünket egy csengő jelezte, melynek hangja zavaróan eltért a kellemes dallamoktól. Arra számítottam, hogy egyből megrohamoz minket egy eladó, két segíteni kívánó munkatárs, és persze három Jehova tanúi, mert őket se hagyjuk ki a buliból. Azonban itt mindenki el volt foglalva a zenével, bakelit lemezekkel, cédékkel. Természetesen, ha valaki kérdezni akart, annak ott voltak a pénztárosok, de senki nem mászott rá a vevőre, nyugodtan lehetett nézelődni. Az üzletben kettő sor volt, tele lemezekkel, és a falakat sem hagyták üresen. Az egyikre poszterek voltak ragasztva, míg a másikra a vásárlók írhattak dalcímeket, vagy kedvelt előadóik neveit. Sharon odasétált az egyik állványhoz, és egyből elkezdte nézegetni a bakelit lemezeket. Alaposan szemrevételezte a borítójukat, majd amelyik együttes megtetszett neki, meghallgatta pár számukat, az egyik - direkt erre a célra kikészített - lejátszón. A hangulat csodálatos volt, még engem is magával ragadt, pedig én nem hallgatok olyan sűrűn zenét, ellentétben Sharon - nal, akinek éjjel - nappal megy valami a fülhallgatójában.
Körülbelül fél órája böngészte folyamatosan a dalokat, amikor ismét megszólalt a csengő, és egy fiatal fiú lépett be rajta. Pár pillanatig állt az ajtóban, és körbenézett az üzletben, majd meglátott minket, és odalépett hozzám.
- Szia. Örülök, hogy el tudtatok jönni. Látom, a barátnődet teljesen magával ragadta ez a világ. - suttogta, hogy az említett személy meg ne hallja.
- Igen, odavan a zenéért, ez most a Mennyország számára. - mondtam.
Hozzátettem volna még egy gondolatot a mondandómhoz, azonban a fiú elvett egy lemezt a polcról, és az arca elé illesztve odament Sharon - hoz.