Bolondok Az Egyetemen

8.

Befelé menet mindenki kapott egy csomagot. A helyemre visszaülve magam elé helyeztem, és vártam a rá vonatkozó utasítást.
- Legyenek szívesek egy kicsit elcsöndesedni. - csitított minket Rodolsky professzor. - Együtt átbeszéljük az órarendet, annak érdekében, hogy mindent értsenek. Mint láthatják, hét tantárgyuk van összesen, a pakkban mindegyikhez találnak egy - egy tankönyvet, és segédletet. Az órákon a tanáraik elmondják majd önöknek, hogy mit várnak el maguktól. Az órarendre visszatérve, az első félévben kommunikációból lesz a legtöbb órájuk, míg médiából a legkevesebb. Ne aggódjanak emiatt, ugyanis ez változni fog. A rublikákban a tantárgy, oktató nevét, és az óra időpontját láthatják, azonkívül a csoport számát. Véleményem szerint ennyi útmutató elegendő önöknek. A csoportokat Kellor professzorasszony fogja beosztani. - ezzel a mondattal be is fejezte a beszédét, és leült a nagy asztal mögé papírokat rendezgetni. Az említett asszony közelebb jött, és végigmért minket.
- Az osztály felosztására azért van szükség, mert kisebb "adagokban" jobban megértik a tananyagot és gyorsabban is lehet haladni. Az elkülönítés a névsor szerint fog megtörténni. Méghozzá most. - emelte fel a hangját. - Az első csoport a baloldalra üljön, míg a másik a jobb oldalra.
Az egyik férfi bonyolította le a szétszedésünket.
- Deborah Anderson. - mondta ki némi akcentussal a nevemet, mire felkaptam a fejem.
Bizonytalanul felemeltem a kezemet, mert nem tudtam, hogy mit kellene tennem. A férfi rám nézett és bólintott. Maradhatok a helyemen. Mázli. A továbbiakban nem figyeltem a csoportok alakulását, nagy volt a jövés - menés, de engem nem zavartak, mivel a fal mellett ültem. Elpakoltam a táskámba a tankönyveimet, majd otthon kibontom és megnézegetem őket, ugyanerre a sorsra jutott az órarendem is. A válltáskámat az asztalomra tettem, és ezzel takartam el a telefonomat, amin kapcsolatba próbáltam lépni Sharon - nal. Alap esetbe, normális tanórán sosem jutna eszembe telefonozni, csak végszükség esetén, azonban most még nem igazán történik semmi, szóval megengedhetem magamnak.

Debby

Megkaptuk a tankönyveinket, hamarosan valószínűleg utunkra bocsájtanak. Veled mizu?

Barátnőm egyből válaszolt. Őt nem szokta zavarni, hogy óra van - e vagy sem. Ha unatkozik, akkor lefoglalja magát. Ez gimiben is így volt, nem fordult elő túl gyakran, leginkább fizikán, matekon, szakkörön került elő a telefonja. A lényeg, hogy az esetek 90 százalékában figyelt. Na, jó, legyen 80 százalék!

Sharon

Gyere majd értem légyszi, mert a szobánkban hagytam a válltáskám, és csak egy kisebb van nálam, amiben nem férnek bele az A/4 - es könyvek.

Debby

Amint kiengednek, megyek. Merre van a sulid? A kolesztől melyik irányba?

Sharon

Ha jól tudom, van egy térkép, ami megmutatja... XD

Aha, tehát ő se tudja pontosan. Abban a pillanatban, amikor eltettem a telefont a fő professzor felállt a székről, és szólásra nyitotta a száját.
- A holnapi napon a további kérdéseikre választ kaphatnak tanáraiktól. Kellemes és sikeres tanévet kívánok önöknek! Viszontlátásra! - köszönt el a tanárok nevében is. Felkaptam a táskámat, és kezemben a telefonommal kisétáltam a teremből. Többen is maradtak még beszélgetni egymással, és ismerkedni, de nekem se időm, se kedvem nem volt ehhez. Bár nem invitált senki erre a programra, de mindegy. Lementem a lépcsőn az előtérbe, ahol a kedves portás kiabált valakivel. A fal mellett kisétáltam a parkba. Jóslatom beigazolódott, mert tényleg meleg volt az idő. Levettem a farmer kabátomat, és a táskámra tettem. Hét tantárgy, hét könyv, hét segédlet, egy ruhadarab, plusz a tatyóm alapkellékei. Egy kicsit nehéz volt a motyóm, de nem a kollégiumba indultam, hanem a Glamorgan - ba. Egy lány útbaigazítását követve eljutottam a célomig.

Debby

Végeztél már?

Nem szerettem volna bemenni az épületbe, inkább előtte megvártam, hogy kijöjjön. Az üzenetet követően hamarosan meg is jelent barátnőm, kezei tele voltak sok száz oldalas könyvekkel.
- Hát Sharon, nem tudod, hogy mire vállalkoztál. - mondtam neki mosolyogva, és elvettem tőle három könyvet.
- Én is pont ezen gondolkoztam. - válaszolta a lány.
- Neked milyen volt az első nap? - érdeklődtem.
- Miután megtaláltam, hogy hová is kell mennem, már volt negyed kilenc, és a teremben elfoglalták a legjobb helyeket. Úgy hogy, most közép tájt vagyok kénytelen ülni. Megkaptuk a proftól a tankönyveket, meg bemutatták a tanárainkat. Háááát, érdekes évünk lesz. Az egyik annyira szétszórt, hogy még a saját fejét is képes lenne elhagyni.
- Azt kiderítetted, hogy hogy hívják a csajt? - kérdeztem, miközben megpróbáltam megnyomni a lifthívót koleszünk aulájában.
- Ja, a "vak" csajt? Ha jól értettem Sophia, de nem vagyok benne biztos, mert végül nem beszélgettem vele.
Felmentünk a szobánkig, majd egy közelharcot követően (az ajtó makacskodott) lepakoltunk a másik íróasztalra.
- Lassan másik helyet kellene találni az ennivalóknak... - mondtam.
- Mit szólnál a szekrényhez? Én úgysem tudtam az egyik polcra már mit tenni, lehetne az a "konyhánk". - osztotta meg velem az ötletét.
- Oké.

Felpakoltuk az ételeket, és palackos vizeket, majd elrendeztük őket az említett polcon. Odaléptem a saját íróasztalomhoz, és kiválogattam a tancuccainkat. A sajátomat szépen elrendezgettem a bútoron, az órarenddel, tolltartómmal, füzeteimmel, és laptopommal egyetemben. Tudom, hogy ez hamarosan úgy fog kinézni, mint Sharon - é most, de jó lesz arra gondolni, hogy valaha jól nézett ki. Mivel dél elmúlt, arra gondoltunk, hogy elmegyünk valahova enni, alaposabban körbe néztük.
Az egyetemi városból kiérve Sharon bekapcsolta a térkép applikációját, és annak segítségével kerestünk egy pizzázót. A mobil szerint alig pár utcányira vagyunk tőle, úgy hogy éhesen, egy kicsit fáradtan elindultunk enni. A térkép alapos megvizsgálása után sétálni kezdtünk az áltata mutatott irányba.
- Eddig tetszik az itteni élet. Olyan szabad. - magyarázta a barátnőm.
- Hahó! Sziasztooook! - hallottuk a hátunk mögül egy lány hangját.
Sharon egyből kapcsolt, és odasúgta, hogy csukjam be a szemem. Sophia odaért mellénk, és elkezdett beszélgetni Sharon - nal az osztályukról, illetve nem csak arról.
- Annyira helyes az egyik srác az osztályba, nem?
Barátnőm alig tudott közbevágni, és megkérdezni, hogy melyik, ugyanis újdonsült "barátnőnk" folytatta is a mondandóját.
- Tudod, az a barna hajú, barna szemű fiú. Úgy néz ki..... - kikapcsoltam az agyam.
....mint a barna hajú, barna szemű srácok. Ez a csaj annyit beszél, hogy egy idő után már szenvedés hallgatni.
- Ismerek egy hasonló kinézetű embert, csak ő a rokonom. Az anyukámnak, Jojo - nak, az anyukájának, a testvérének, Sonja - nak a gyereke. Pontosan ugyanúgy néz ki, mint az a srác.
Pár pillanatig, na jó, öt percig emésztettem az elhangzottakat, majd megszólaltam.
- Akkor neked az a fiú a másodunoka tesód? - kérdeztem.
- Nem, az egy full ismeretlen ember, csak azt mondtam, hogy helyes. - válaszolta, és hallottam a hangjából, hogy nem érti, miért mondtam ezt.