When you go (Camren) / Befejezett /

1.

"Annyira izgulok édes Istenem...  Ez normális? Ez nem normális... Ahj, de mégiscsak ez az első cigim..." 

"Camila, nyugodj már le Jézusom. Ha ennyire nem akarod, nem muszáj" - nyugtatott Dinah - "végül is este nyolcig van még bőven egy fél napod, és ha tényleg nem akarod kipróbálni, akkor nem fogod. Én már megmondtam, hogy nem erőltetem." 

"Nem, dehogyis! Ki szeretném próbálni, nagyon, és tudom, hogy megbízhatok benned, mégiscsak te vagy a legjobb barátnőm, csak félek. Mert azért ez mégsem jó. És mi van, ha a szüleim megtudják? Nagyot fognak bennem csalódni... '' 

"Na, ez kezdetnek jó." -röhögött fel Dinah. 

"Mi? Hogy mindjárt meghalok, úgy izgulok?'' 

"Jaj, dehogyis te idióta! Hogy legalább van lelkiismereted.'' -nyerített a telefonba.

"Köcsög" -mormogtam az orrom alatt - "Majd lesz lelkiismereted neked, ha meghalok itt."

"Mondtam már, hogy hülye vagy? Amúgy akkor szólj, ha mégsem akarod kipróbálni és semmi gond. De ha mégis, akkor szedd össze magad nyolcig. Addig is puszi, majd hívlak."

"Mondtad, nem is egyszer, de nincs igazad. Amúgy oké, addig mindenképpen összeszedem magam. Szia!" -köszöntem el tőle és ledobtam a telefonom az ágyamra. Lefeküdtem arccal a plafon fele, és elmélyültem gondolataimban. 

      Dinah mindig ott volt velem, mindig mindenben segített. Néha nem is értem, hogy egy ilyen népszerű és jó csaj hogyan barátkozhat velem... általában az ilyen emberek még rám se néznek, de Dinah kivétel. Ő észrevett és furcsa módon nem olyan, mint a többi népszerű lány. Már két éve legjobb barátnőknek mondhatjuk egymást, és esküszöm nem tudom mi lenne velem nélküle. Az idei évem is nagyon nehéz volt, elkezdtük a középiskolát, csak sajnos külön osztályban és nagyon nehéz volt nélküle odaszokni a társasághoz, és az, hogy szünetekben összefutunk korántsem elég.

Az osztályból mindenki cigizik és első osztálykiránduláson lestrébereztek, amiért én még kipróbálni sem próbáltam soha... Mivel Dinah néha cigizik, megkértem, hogy segítsen kipróbálni. Persze az első reakciója kicsit megijesztett, mert majdnem leütött, amiért ilyet kértem, de a cuki bociszemű nézésemnek úgysem tudott ellenállni. Mondjuk úgyis kaptam egy rendes agymosást, hogy ettől még nem fogok beilleszkedni, és hogy ez mennyire nem jó, de nem tud érdekelni. Legalább nem fogom annyira strébernek érezni magam.

Eltelt a délután és valahogy sikerült egy picikét lenyugodjak. Felhívtam Dinaht, hogy akkor nyolcra jöjjön ide, addig szerezzen valami kevésbé erős cigit, és tőlünk menjünk majd a kosárpályához.

Gyorsan kutattam a szekrényemben, mert Dinah már úton volt. Felvettem egy haspólót és egy farmert, és futottam is le, mikor eszembe jutott, hogy nem hoztam le a kis kézitáskám. Majdnem felrobbantam idegességemben, és hamar visszamentem a szobámba. Felkaptam a táskám és beledobtam egy kisebb parfümöt és egy csomag rágót a biztonság kedvéért.

Mikor kiszaladtam az ajtón Dinah már a ház előtt várt. Az őszi hűvös szél finoman megsimogatta arcomat és takaratlan hasamat, amitől picit megborzongtam.

"Azt hittem meggondolod magad. Mi történt a halálos izgulásoddal?" -nevetett elégedetten, mire beleütöttem a felkarjába. "Aú! Ezt most miért kaptam?" -kérdezte karját simogatva.

"Mert köcsög vagy. Egyébként akkor megvan a cucc?" -suttogtam.

"Ezt most úgy kérdezted, mintha valami titkos banki lopást hajtottam volna végre." -röhögött a magas lány - "de amúgy megvan. De szólj, ha nem szeretnéd, tudod, hogy senki sem erőlteti."