When you go (Camren) / Befejezett /

4.

"Szerencséd van, hogy csak egy zúzódás ." jelentette ki Dinah mosolyogva, majd megsimogatta a combom. 

"Tudom. Ha belegondolok szerintem el is törhetett volna, ha Lauren nem segít." mosolyodtam el a lányra gondolva. "Jut eszembe.. Te Allynek mikor meséltél rólam?"

"Hát tudod.. majdnem mindig mesélek rólad. Szerinte érdekes lány vagy és, mint ahogy mondtam, megszeretne ismerni." -felállt az ágyam mellől és elvette a telefonját az ágyam mellett lévő éjjeliszekrényről.  "Egyébként honnan tudsz te erről? Beszéltetek?" ült le mellém újból egy lelkes mosollyal az arcán.

"Nem, sajnos még nem.. Tudod Lauren  mondta, hogy sokat hallott rólam Allytől. Én meg nem tudtam hová tenni, mivel Allyvel nem is beszéltem soha."

"Tudod mit? Mit szólsz, ha felhívom, hogy jöjjön át. Gondolom úgysincs más dolgod. Megismerkedhetnétek. " vigyorgott lelkesen.

Végül is két napig nem járhatok iskolába. Gondoltam miért is ne, úgy sem kell holnapra készülnöm.

"Ez jó ötlet." húztam széles mosolyra szám.  "Felhívod?" 

Már kérdeznem sem kellett és telefonja már a fülénél lapult.

"Szia Ally! Igen, Camilánál vagyok. Hallod, nem jössz át hozzá? Nem mehet két napig iskolába. Igen... Igen, persze... Igen... és jó lenne, ha megismerkednétek. Rendben... Most veled van? Hogy ő is? Miért ne? Jó, akkor várunk! Puszi." 
Lerakta a telefonját, majd vigyorogva felém fordult.
"Ugye nem gond, ha jön a kis megmentőd is?" húzta széles mosolyra száját.

"Lauren?" csillantak fel szemeim, mire ő csak bólintott. "De jóóó!" ültem fel izgatottan az ágyamban. "Vagyis izé... nem, miért lenne gond?" kérdeztem zavarodottan. 

"Csak kérdeztem. Amúgy meg, amit múltkor mondtam, hogy nem bírom... Úgy néz ki tévedtem vele kapcsolatban. Ezek szerint egészen jófej." mosolygott a magas lány.

Több mint jófej, csodálatos lány.  -gondoltam magamban. 

"Csakugyan?" kezdett nevetni Dinah.

"Csakugyan mi?" kérdeztem értetlenül.

"Csodálatos?" röhögött a lány. "Tanulj meg nem hangosan gondolkozni!" 

"De én nem is.. vagyis.. én nem" mondogattam összezavarodva. 

"Csak nem bejön?" Kérdezte nevetve.

"Hülye vaaaaaagy, dehogy is." Tiltakoztam, kissé sértődötten. "Nem vagyok leszbikus."
Ahogy ezt kimondtam, úgy éreztem, hogy nem csak Dinahval akartam elhitetni mindezt, hanem magammal is. De azért mégis, Laurent csak barátomnak szeretném.
"Tudod Dinah... vannak ezek a tipikus 'hú de szép ez a lány basszus'  lányok. Na ő pont ilyen. Valld be, hogy szerinted is szép." Húztam fel ravaszan a szemöldököm a választ várva, mert tudtam, hogy kimentettem magam a kínos szitu alól.

"Ebben igazad van. Sokan megirigyelhetnék a szépségét. Mondjuk az enyém nyomába sem ér, de bevallom eléggé szép." Mondta magabiztosan.

"No ego, Dinah, no ego!" Törtem ki hangos nevetésben.

     Az idő gyorsan telt és azon vettem észre magam, hogy már fél életét tudom Allynek. Nagyon aranyos, kedves és vicces lány, Dinahnak is igaza volt vele kapcsolatban. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedveljük egymást pár perc ismeretség után. 

Amíg én az alacsony lánnyal beszélgettem, Lauren Dinahval ismerkedett. Pár perc múlva hangos nevetés közepette érkeztek vissza a szobámba, Dinah kezében egy tál chipsszel.  Úgy látszott hamar egymásra találtak.