When you go (Camren) / Befejezett /

10.

"Mi?! Ryan?! De anya! Nem hihetsz neki! Egyszerűen nem hihetsz neki! Én vagyok a lányod! Nekem kellene hinned..." csuklott el a hangom ismét.

"Miért is ne hihetnék? Képet is mutatott rólatok, Camila." mondta anya meg sem rendülve. 

"Attól még Lauren rendes ember, tudod jól te is. Sokkal rendesebb, mint bárki más. Nem mint Ryan anya... ő egy rossz ember, csak rosszat akar!"

 "Ismerem Ryant kicsim, és a szüleit is. Rendes szülőknek a fia, és eddig tudtom szerint soha nem volt baj." játszotta a védelmező anyát, ami pont most nem jött össze. 

"Akkor nem jól tudod..." suttogtam. "Lauren szüleit is ismeritek, velük sincs semmi baj.." 

"Camila, elég a veszekedésből! Azt mondtam, hogy nem lehetsz Laurennel és én tudom, amit tudnom kell róla." emelte fel a hangját anya.

"De anya!"

"Semmi de, Camila! Lezártuk." hallgattatott el végül. 

Nem hiszem el, hogy ennyire védi a véleményét és az álláspontját és ennyire nem lehet vele beszélni..

"Anyádnak igaza van Camila. " szólt halkan apa.

"Apa, te is miért az ő pártját fogod?" 

Legalább apa megérthetne, nem? Ő tudja milyen egy lányt szeretni, akiért mindent megtennél... Tudja jól. 

"Itt nincsenek pártok Mija, csak azt teszem, ami a legjobb számodra." jött elő megint a védelmező  énje. Mióta lett ő ennyire... ennyire kétszínű? Annyira, hogy már fáj.

"De értsétek meg, hogy nekem ez nem jó! Főleg nem a legjobb. Ez életem legrosszabb dolga..." suttogtam könnyek között.. 

          Egy ismerős táj tárult elém, mikor kinyitottam a szemeim. Fogalmam sem volt hány órája utaztunk, és nem is akartam megkérdezni anyáékat, de Kubába értünk. Sofi a lábamra dőlve aludt. Olyan édes volt, az én mindenem. 

"Felkeltél kicsim?" kérdezte apa mosolyogva. 

"Úgy néz ki." vágtam rá unottan, mire apától kaptam egy mérges nézést a visszapillantótükörből. 

"Két hónapot maradunk,  ugye pakoltál elég ruhát?" kérdezte a semmiből anya.

"Két hónapot?" nyitottam tágra a szemeim. "Mármint kettő borzasztó hosszú hónapot?" kérdeztem meglepődve. 

"Amit ki kell bírnod  telefonod és tableted nélkül." tette hozzá anya. 

Ezt nem hiszem el. Mi lesz Laurennel, ha nem tudom elmondani neki mi történik? Mi lesz, ha majd azt hiszi, hogy megharagudtam? Hogy szándékosan nem keresem... vagy hogy találtam valaki mást?  Mi lesz, ha megharagszik rám, amiért nem jelentkeztem? Hogy csak szó nélkül otthagytam... Vagy mi van, ha ez őt egyáltalán nem is érdekli?

 "Nem pakoltam elég ruhát. Se semmit, szóval egy hét múlva nyugodtan hazavihettek." mondtam hanyagul.

"Azon ne múljék. Van mosógép." vigyorgott anyám.

Mintha kicserélték volna. Ő nem ilyen. Egyáltalán nem. Vajon mit mondhatott neki Ryan és mégis hogyan fogok kapcsolatba lépni Laurennel?

  Miért megy tönkre újra az életem?

Mikor minden kezdett egyenesbe jönni és újra barátokra találtam meg egy olyan személyre, aki álmomban sem gondoltam, hogy az enyém lesz. Lauren, aki segített felállni, amikor a padlón voltam, és én ezzel segítettem neki is. Egymásért vagyunk és leszünk.