When you go (Camren) / Befejezett /

11.

"Miért nem szóltál? Nyaralni voltatok? Úgy aggódtam miattad Camila, azt hittem valami bajod esett. Egész nyáron folyamatosan hívogattalak meg írtam és sehol semmi. Nem tudtam elképzelni hol lehetsz vagy mit csinálsz, hogy haragszol rám vagy nem. Tudod?" 

"Megengeded, hogy elmagyarázzam a dolgokat? Kérlek Lauren, ne tégy úgy, mintha én lennék mindenért a hibás, először inkább hallgass meg. " 

Lauren sóhajtott egyet és ölbe tett  kézzel nézett tovább. 

"Rendben."

"Emlékszel megbeszéltük, hogy együtt megyünk haza és megvársz. Egy órával hamarabb elengedtek téged, de te nem vártál meg és még csak nem is szóltál, ezért hazamentem." 

"És te komolyan ezért megsértődtél?" vetett rám egy lenéző pillantást. 

"Nem ezért, és nem is sértődtem be!  Duh... folytattam volna a sztorim." néztem rá sértődötten.

"Most viszont besértődtél." Nevetett fel Lo. 

"Folytathatnám?" kérdeztem türelmetlenül, mire Lauren bólintott. "Szóval mikor hazaértem anyám sírva fogadott, megcsapott, meg lehordott mindennek." hadartam el egy levegővétellel.

"Mi van? Sinu? Az a Sinu, akit én is ismerek? Mi a szar?!" nézett Lauren meglepetten. "De mégis miért? Mi történt?" 
Vettem egy mély levegőt. 

"Azt próbálom elmondani." mosolyodtam el. "Ezt azért tette, mert megtudta, hogy te és én együtt vagyunk. Azzal jött, hogy én nem lehetek ilyen, és nem lehetek veled mert te rossz ember vagy, vagy valami olyasmi. Vagyis azt mondta, hogy rosszéletű vagy." 

Lauren tágra nyílt  szemekkel nézett, de nem szólt egy szót sem. 
"Az a legviccesebb az egészben, hogy Ryan mondta ezt neki. Érted, és azért hiszi el, mert ismeri a szüleit. De Jézus! azt nem veszi észre, hogy milyen ez a srác. Azzal meg persze jön, hogy milyen vagy. Hát milyen? Gyönyörű, csodálatos, intelligens, erős, bátor és semmiképp sem rossz... főleg nem hozzám. "

"Mit csinál ez a nyomorék gyerek?! De úgy őszintén... " hajtotta le a fejét idegesen Lauren.
"Az a helyzet Camila, hogy félig igaz, amit állít rólam. " mondta halkan.

"Me-melyik része?" 

Meglepődtem, mire akar kilyukadni?

"Az van, hogy lehet sok száz jó tulajdonságom, de vannak olyan dolgok, amik nem törölhetőek ki az életemből." megállt egy pillanatra majd felnézett rám, ez idő alatt még mindig tartotta tőlem a távolságot.  "Mielőtt a karommal meg nem történt a baj, bulikba jártam, néha meg annyira leittam magam, hogy nem tudtam járni és hazavinni sem tudtak. Most is iszom, de már rég nem olyan szinten. Néha egy csomó baromságot csináltunk Alexával meg Lucyval. Ők voltak az akkori legjobb barátaim és mindenben együtt voltunk." újra lehajtotta a fejét és a földet kezdte nézni. 

"Lauren ettől még nem vagy rossz ember, sem elítélendő, mindenki csinál ilyen dolgokat, mikor tinédzser. Ezt te is jól tudod." próbáltam meggyőzni őt.. vagy lehet inkább magamat.

"És füvezik is minden tini?" kérdezte halkan, még mindig a földet bámulva.
Mi? Lauren füvezik?

"Te füvezel?" kérdeztem elég  hitetlenül, talán jogosan. "És mégis honnan szereztétek?"

"Nem Camila, már vagy egy fél éve nem, és azelőtt is csak bulikban. Mindig valami Ty jött és osztogatta, először még fizetni sem kellett, aztán már majdnem csak azért jártunk bulikba. Annyira kitörölném ezt az egészet... De nem tudom, és csodálom, hogy te nem tudtál róla. Egy időben minden erről szólt, onnan tudhatja Ryan is." mesélte kétségbeesetten. Látszott rajta, hogy igazat mond, hogy megbánta.
"Camz... ugye ezért nem utálsz meg?" nézett szomorúan.

"Ty, mint az a legalább nálad 10 évvel idősebb pasi, akinek szét van varrva a teste és díler?" kérdeztem összeráncolt homlokkal.

"Oh, hátöö... igen, de te ezt mégis honnan tudod?" nézett rám a napfényben csillogó szemeivel, amik most az értetlenséget tükrözték.

  "Az nem számít, sok mindent tudok... de miért nem mondtad el?" picit rosszul esett, hogy még mindig vannak dolgok, amiket nem tudok róla és nem hiszi el, hogy úgy szeretem, ahogy van. A rossz döntéseivel együtt, a hibáival együtt. "Egyébként tudod, hogy sokkal inkább megharagudhatnék azért, mert nem engedted, hogy megöleljelek." mosolyogtam. "Engem ez a rész belőled nem érdekel, én elfogadlak. Elmondhattad volna, nem ítéltelek volna el. Szeretlek Lauren." 

Lauren felnézett és mosolyra húzta a száját.

"Mert féltem, hogy megváltozna a véleményed és nem lennél velem. De anyukádnak semmi oka ezt tenni." Szomorodott el. "Viszont folytasd."

"Ott veszekedtem vele és elvette minden cuccomat, mindent, amivel kapcsolatba kerülhettem volna veled, még a  házból sem engedett ki. Aztán pont jöttél te este és nem engedett be. Kiáltottam az erkélyről, de te már elmentél. "

"Én nem tudtam, és nem hallottam. Azt hittem megharagudtál." 

"Rád nem tudnék, ha akarnék sem. És képzeld, Kubába vittek a nagyszüleimhez és most jöttünk meg. Ott sem tudtalak hívni, mert konkrétan mindig velem voltak anyáék."

"De egyszer felhívtál." lépett közelebb.

"Tudom, de ha esetleg hallottál is valamit, anya rajtakapott, aztán attól fogva még szigorúbb volt és őszintén szólva akkor már feladtam. Most meg itt vagyok, leszarva azt, hogy eltiltott tőlem. "

"Annyira azt hittem, hogy megharagudtál, meg hogy ennek vége köztünk. Én esküszöm már a végén kezdtem haragudni, hogy ezt hogy tehetted. De én esk-" magyarázta Lauren, mikor kinyílt az  ajtó.

Egy vele körülbelül egy magasságú, nagyon vékony lány jött ki, elég jól öltözve. A lány mosolyogva átölelte hátulról. 

"Valami baj van drága?" szorította meg erősen. 

Az a lány úgy ölelgette a barátnőmet, mint ahogy én szoktam. Ideges lettem, és gondolom ezt Lauren is észrevette, mert ahogy rám nézett, rögtön elhúzódott.

"Öh-hmm.. " nevetett kínosan és kiszabadult  a lány karjai közül. "Nincs semmi baj, csak most jött haza Camila és van egy csomó beszélgetni valónk." mosolygott rámnézve.

"Ó, értem." forgatta meg a szemét. "Egyébként Lucy vagyok, " nyújtotta a kezét, a most már névvel is rendelkező lány.  "Lauren biztos mesélt rólam. Kiskorunk óta legjobb barátnők vagyunk. " mosolygott rám, amolyan 'semmi esélyed sincs kicsiszívem' stílusban, amitől még jobban elment a kedvem. 

Lucynak a létezéséről körülbelül öt perce tudtam, erre felbukkan, csak úgy a semmiből. Nem tetszik ez nekem, sőt a csaj sem tetszik. Fura, és ha Lauren tényleg vele művelte azt a sok rossz dolgot, akkor bizonyára ő sem valami szent. 
Irritálni kezdett minden egyes mozzanata, hogy ott enyeleg Lauren körül, hogy megint ott ölelgeti és puszilgatja előttem. Megértem, legjobb barátnője volt, vagy még most is az, de ilyet a legjobb barátnők  nem csinálnak.

Éreztem ahogy az arcomat elönti a vér, és kimelegedek az idegességtől. Vagy ez inkább féltékenység?

"Öh, Lucy?" szólította meg kétségbeesett fejjel az őt ölelgető lányt Lauren.

"Tényleg kellene beszélnünk." nézett a lányra idegesen, majd megfogta a karját  "Kettesben." tette hozzá és újra eltaszította magától Lucyt.

"Jól van szívem, benn megvárlak." kacsintott rá a barátnőmre!? és elindult az ajtófele. 

"Várj!" állítottam le a lányt, picit hezitálva. "Én..szóval, mennem kell, hagylak is titeket. Lauren, majd máskor beszélünk. Sziasztok!" köszöntem el, mire egy széles vigyor jelent meg Lucy arcán. 

Lauren utánam kiáltott, de gyorsan haladtam, mert minél hamarabb haza akartam érni, mivel túlságosan kellemetlenül és megbántottnak éreztem magam. 
Ismét elhanyagolt, és nem jött utánam. Hagyta, hogy rosszul érezzem magam, hagyta hogy elmenjek...