When you go (Camren) / Befejezett /

15. Amikor elmész

"Tudom, hogy én vagyok a hibás, mert igaz, de légyszi hallgass meg!  Nyugodtan haragudj meg rám, végül is nem jól csináltam. " -mondaná a gyerekkori énem, ha elrontott valamit...

"Én nem haragszom rád Cami, csak maradj a barátom. " 

Gyerekként könnyebb volt a békülés, még az is könnyebb volt, hogy öt éves fejjel elmondd a másik kisgyereknek, hogy kedveled. Aztán, ha felnősz... na igen, akkor megtelsz szorongással, kételyekkel és rengeteg félelemmel minden téren. 
Már nem vághatsz oda egy bocsit a másiknak, várva, hogy a nyakadba szökjön boldogan. 
Azt hittem sokkal könnyebb lesz az életem, ha felnövök. Hogy majd szabadon dönthetek a dolgokról és azt csinálhatom, amiben örömömet lelem. Ehelyett hibát hibára halmozok és még elmenekülni sem tudok. 
Menekülni?
Magam elől.

Attól a naptól kezdve már nem motivál semmi. Folyton csak azon gondolkozom, hogyan és miért ébredsz fel reggelente...  Vagyis: hogyan éled túl a napot anélkül, hogy szétesnél? 

Gyerekként unalmas és lassú volt az élet, kevés gonddal. A busz ablakán bámulva kifele, mindig azt hittem, hogy kicsi ez a világ... de be volt csukva a szemem. 
Mindig próbáltam kezelni a dolgokat, de nem mindig sült el jól. 
Idősebb lettem, próbáltam kiélvezni minden egyes veled töltött percet.
Néha beszélgettem a hangokkal a fejemben, amik arra késztettek, hogy gondoljam meg kétszer mit teszek. A józan ész, mi? 

~~~~~~~~~

"Camila! Camila, mi történt?" fogta meg a karom Dinah, és aggodalmas fejjel várta a válaszom.

"Hogy mi történt?" emeltem fel a hangom "Hogy mi történt!? Megcsaltam, Dinah! " kiabáltam sírva a barátnőmnek. 

"Mi van?" nézett ledöbbenve, mire Ally is megérkezett. 

"Részeg vagy Camila." simogatta  a karom- "Nincs semmi baj, ne sírj." 

"Ally, szerintem igazából van baj..." fordult hozzá Dinah, mire ő csak kérdő pillantásokat vetett rá. "Azt mondja megcsalta Laurent..." suttogta neki
 Dinah, de én mégis hallottam minden egyes szót. 

Hangosan zokogtam, már lassan levegőt sem kaptam és nem tudtam elmagyarázni mi történt.

"Normani?" 

"Kapott egy hívást, hogy el kell mennie, nem mondta, hogy kivel vagy miért, de sürgősnek tűnt..." suttogott Dinah és Ally, miközben próbáltak megnyugtatni. 

"Lehet Lauren hívta..." gondolkodott el Dinah. 

"Hé, Camila!" futott ki a házból Shawn, egyenesen felénk. "Sajnálom, beszélhetnénk?"

"T-takarodj el innen! Most! " ordítottam rá, és lassan már nem is láttam a könnyeimtől. 

"Kérlek Camila, sajnálom." nézte a földet Shawn.

"Menj már!" kiáltottam még egyszer.

"Hallottad. Kérlek hagyd most." kérlelte Dinah is. "Gyere, Camila segítünk lefeküdni."

Bevittek a házba, visszavittek oda, ahol most a legszívesebben  sem akartam lenni. 

"N-hem vagyok részeg, o-oké?" fogtam meg egy kanapé sarkát zokogva. "Mosdóba megyek." vágtam rá, meg sem várva a választ. 
Persze nem mosdóba mentem, hanem inni.