suicide hotline || lashton (Hungarian translation)

2. rész

*Luke szemszöge*

Reggel el kellett vonszolnom magam a munkáig. Jack és Ben már megint veszekedtek. Utálom ezt. Anya korán elment, az apám meg sosincs itthon.

Leültem, és előhúztam egy csomag nyalókát a fiókomból, mert nem volt időm reggelit csomagolni. Felálltam, hogy hozzak kávét, amikor megcsörrent a vezetékes telefon. 

-Hello, üdvözöllek a Lifeline-nál. a nevem Lu...

-Luke?

-Ashton?

-Yep-elképzeltem, ahogy vigyorog a vonal másik végén, pedig nem is tudtam, hogy néz ki.

-Hogy vagy?

-Öhm...ma nem megyek suliba.

-Miért?

-Beteg vagyok-mondta, majd erőltetett pár köhögést a telefonba.

-Óóó, te kis kurva-nevettem.

-Erről jut eszembe, imádom a Bajos csajokat. A kedvencem.

-Nekem is. Legalábbis ezt feltételezi mindenki, csak azért, mert meleg vagyok.

-Én is az vagyok.

-Boldognak tűnsz. Tetszik a nevetésed.

-Te vidítasz föl. Elpirulok tőled-kuncogott.

-Ahw. Mindenesetre nekem szakmai dolgokat kell tőled kérdeznem. Még mindig vannak öngyilkossággal kapcsolatos gondolataid?

-Most nem. Nem vagyok az iskolában, és az apám sincs itthon.

-Nem megyek át, ne is gondolkozz azon, hogy megkérdezed. Tehát miért hívtál?

-Bazdmeg. Azért hívtalak, mert beszélni akartam veled.

-Miért velem?

-Mert felvidítasz. Ráadásul egyidős vagy velem, ezért könnyebben beszélek veled.

-Mitől vagy depressziós?

-Sokszor szemelnek ki és vernek meg. Én vagyok a furcsa meleg srác a suliban.

-Ismerek egy ilyen gyereket, de nem tudom a nevét.

-Te miért nem vagy iskolában, Luke?

-Mert itt nincs elég nappali műszakos, úgyhogy ellógtam egy napot.

-Ez aranyos.

-Köszi. Na, és tervezel beszélni egy ismerősöddel a gondjaidról?

-Nem igazán érdeklek senkit. Próbáltam beszélni a tanáraimmal, de ők is utálnak.

-Ash, biztos vagyok benne, hogy nem.

-Mennem kell, hallom, ahogy apám áll be a kocsijával. Holnap hívlak.

-Okés, szia.