suicide hotline || lashton (Hungarian translation)

8. rész

*Luke szemszöge*

-Szia, üdvözöllek a Lifeline-nál, a nevem Luke.

-Luke?! Ashton vagyok-hallottam a zokogást a vonal másik feléről.

-Ash, mi a baj? Megint bántottak? Az apád volt?

-A hangok, Luke! Megőrülök tőlük! Kérlek, gyere mielőtt bármi rosszat teszek! Segíts...Kérlek...

Pánikszerűen kerestem  valakit, aki beállhatna helyettesíteni engem.

-Mindjárt ott leszek. Ne bántsd magad.

-Segíts!-sírta levegő után kapkodva, majd megszakadt a vonal.

Megragadtam a táskámat és a buszmegállóba rohantam. A busz egy percen belül megérkezett, onnan meg még öt volt Ashtonék háza. Berúgtam az ajtót, és felszaladtam az emeletre...azonban már túl késő volt.

Ashton a földön zokogott, karjait végig vágások borították.

-Ne sírj, drágám-súgtam a fülébe.

-Fekete foltok, Luke!-sírta, összezavarva ezzel engem. Aztán rájöttem. 

Ashton haldoklik.

A karjaiból ömlött a vér. Nekiálltam elállítani, közben pedig előszedtem a telefonomat.

-9-1-1, tűzoltóság, rendőrség vagy mentők?

-Mentőket, kérem.

-Mi történt?

-A barátom haldoklik. Túl sokszor vágta meg magát és túl mélyen.

-Szükségünk lesz a címére.

-Oakley-köz 128.

-Mi a neve?

-Luke Hemmings. Kérem, siessenek!-tettem le.

-Luke, nem tudom tovább nyitva tartani a szememet!

-Ashton, ne merészeld becsukni!

-Nem tudom...

Hirtelen berontottak a mentők és elvették tőlem Ashtont.

A szemei csukva voltak.

Megütött a valóság.

Ashton meg fog halni.