suicide hotline || lashton (Hungarian translation)

12. rész

*Luke szemszöge*

A reggel most is olyan volt, mint máskor. Sütött a nap, a családom tagjai pedig dolgozni mentek vagy fősulira. Anyukám szokása szerint hagyott nekem egy üzenetet a konyhapulton. Ashtonról pedig semmi hír.

Bementem a konyhába, és előszedtem a Cheeriost, de ma még az sem tudott jobb kedvre deríteni. Ritkán eszek ilyet, mert anya sosem vesz, úgyhogy spórolnom kell vele.

Előszedtem a telefonom és láttam, hogy Michael és Calum üzentek nekem.

Mikey: Hé, haver, hol vagy?

Cal: Azt mondtad, Mikey-nél leszel, hol a picsában vagy?

Mikey: Jössz egyáltalán?

Mikey: ??

Rögtön felhívtam Michaelt, hogy megmagyarázzam.

-Szia, hol voltál???

-Elaludtam.

-Oh.

-Igen.

-Jössz még vagy már nem?

-Mehetnék később? Ma meg akarom látogatni Asht-kérdeztem reménykedve.

-Nem tudod hanyagolni csak egy nap erejéig?-kötekedett.

-Michael, talán még nem voltunk együtt, de ő az egyik legjobb barátom és...

-Nem a kibaszott barátod, te csak a tanácsadója vagy! Amikor felkel, valószínűleg beszélni se fogtok.

-Szeretem, Mikey.

-Nem szeretheted, ha a barátzónájában vagy-vágott vissza.

-Nem mondhatod azt, amit én neked.

-Dehogynem. Mondani is fogom. Mondanom kell.

-Miért vagy ilyen faszfej? Tudod, hogy érdekel, mi van vele, és hogy ott akarok lenni, amikor feléb...

-Pontosan ezért mondom. Luke, Ashton halott. Sosem fog felkelni. Nem él. Nem lélegzik. A szíve alig ver. Én próbálok melletted állni. Ashton kurvára nem fog felébredni!

-Bazdmeg, Mike. Ma inkább Calummal lógok.

Nekidőltem a falnak, majd fájdalommal telve a földre csúsztam. Nem fejeztem be a kajálást, helyette felrohantam a fürdőszobába és meghánytattam magam. Hurrá, a régi szokásaim visszatértek. A szekrényből kivettem a pengémet, majd magam elé tartottam.

-Régi barátom, hát újra találkozunk-suttogtam.