*Luke szemszöge*
Kilenckor értem haza ma este. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, amikor lerúgtam magamról a cipőmet.
-Hello?-motyogtam.
-Szia. Rosszkor hívlak?
-Nem, most értem haza. Ki vagy?
-Ashton.
Már csak attól, hogy hallottam a hangját, felragyogott a fejem, mint egy karácsonyfa. Tejóég. Hiszen nem is találkoztam még vele. Mi van velem ezen a héten?
-Szia Ashton.
-Hogy vagy?
-Az nem fontos. Az a kérdés, hogy TE hogy vagy.
-Eh. Fáradtan.
-Csak 9 van.
-Úgy értettem, elfáradtam élni.
Összeráncoltam a homlokom.
-Miért?
-Úgy érzem, senki nem kedvel a suliban.
-Csak kíváncsiságból, melyik suliba jársz?
-A Norwest Katolikus Gimibe.
A szemöldökráncolásom hatalmas vigyorrá változott.
-Igen??
-Aha...Miért vagy ilyen lelkes?
-Ashton...Én is oda járok!
A vonal másik felén csend lett. Nem hallottam, hogy lélegezne. Minden rendben van vele?
-Omg, Luke, komolyan? Hogy nézel ki? Biztosan láttlak már.
-Várj...Véletlenül nem Ashton Irwin vagy?
-Wow...De.
-Együtt járunk angolra, fizikára, énekre, tesire és rajzra!
-Igen? Mi a teljes neved?
-Luke Hemmings-mondtam vigyorogva.
-Szerintem ismerlek, de nem tudom felidézni az arcod. Népszerű vagy?
-Nem igazán, én is csak egy furcsa meleg srác vagyok, aki Michael Clifforddal és Calum Hooddal ül.
-Tudom kik ők, de téged még mindig nem tudlak elképzelni.
-Találkozzunk holnap a szekrényemnél. A 325-ös az.
-Mikor?
-9:30?
-Az pont egy óra közepén van, nem?
-Igaz, fizikánk van.
-Azt mondod, lógjunk?
-Simán.
-Bár nem ismerlek, szívesen kihagyok veled egy órát.
-Szuper, akkor majd holnap találkozunk.
-Holnap, Luke Hemmings.
És letettük.
VOCÊ ESTÁ LENDO
suicide hotline || lashton (Hungarian translation)
FanficEgy történet, amelyben Ashton felhív egy segélyvonalat, hogy megállítsa magát, mielőtt végez az életével. A telefont Luke veszi fel. Talán ő meg tudja menteni. A történetet @sofiafelton írta. Fordítja: @ocean_eyed_girl