suicide hotline || lashton (Hungarian translation)

19. rész

*Luke szemszöge*

Ma kicsit rendbe tettem a dolgokat. Vettem magamnak pár ruhát a szakadtak és koszosak helyett, Ashtonnak pedig rózsákat. Választottam pár fehéret is, és egy csokorba kötöttem őket.

Ma a munkában kitöltöttem a felmondólapot. Meg kellett adni az okot. Ráírtam, hogy "Nem tudok többé hős lenni. Ashtont sem tudtam megmenteni."

Hazamentem, és belesüllyedtem a kanapéba. Mit tegyek? Eldöntöttem, hogy kiöltözök. Elővettem egy piros inget és egy fekete farmert.

Ugyanilyen színű bőrdzsekit és bakancsot választottam hozzá.

Körülbelül egy óráig zokogtam az ágyamon ülve, amikor Ben hazajött, és berontott hozzám.

-Luke?! Mi a baj?

-Egy nyomorék vagyok! Nem tudtam megmenteni Ashtont!

-Ez nem a te hibád, ő kísérletezett. Szeret téged, te pedig megpróbáltál minden tőled telhetőt.

-Jobban kellett volna! Istenem, akkora idióta vagyok!

-Luke, nyugodj le, nem vagy hibás, hacsak nem ölted meg vagy nem mondtad neki, hogy legyen öngyilkos.

De te nem tettél ilyet. Innentől kezdve pedig nem a te sarad.

-Miért nincs itt?-sírtam Ben vállán, majd összeomlottam a karjaiban.

-El vagyok cseszve-zokogtam levegő után kapkodva.

-Ez nem igaz.

-Mivel érdemeltem ezt ki?! Jó ember vagyok, önkénteskedtem egy segélyvonalnál, jó jegyeim voltak...

-Micsoda? Voltak?...

-Kirúgtak.

-Mi a?! Anya tudja?

-Azt hittem, anya elmondja. Igen, tud róla.

-Nézd, Luke. Itt az ideje, hogy keress egy új munkát. Szükséges van valamire, ami leköt.

Nem sírhatsz itt egész nap, ez így nem működik.