Loki

870 63 17
                                    

Kifulladva feküdt le mellém és húzott magához a derekamnál fogva, miközben még én is levegő után kapkodtam. Csendben feküdtünk, ő védelmezőn magához ölelt én pedig élveztem a közelségét, még mindig a mámor hatása alatt. A hajamba csókolt és a hátam simogatta, míg én kisebb köröket rajzoltam a mellkasára. Bőre hideg volt, de már rég nem zavart, más volt, de szerettem érte. Szerettem, amikor megérintett hideg kezével, megcsókolt hűs ajkaival. Szerettem, mikor valódi alakjában állt előttem és végig vezethettem ujjaim a kék bórén lévő világosabb szimbólumokon. Ő persze nem szerette, visszataszítónak tartotta magát, de nem értettem miért. Nekem csodálatos volt, varázslatos és egyedi. Különleges. De Loki nem tudott megbékülni magával és ezen még én sem tudtam segíteni akármennyire is akartam.

- Min gondolkodsz? - kérdezte az arcomat simogatva.

- Azon, hogy miért is szeretlek annyira - válaszoltam mosolyogva és apró csókot leheltem ajkaira. - Tudod mire jutottam? - néztem zöld szemeibe.

- Mire? - nézett rám kíváncsian.

- Arra, hogy mindent szeretek benned, hogy önmagad miatt szeretlek és ezen semmi nem tud változtatni - simogattam meg az arcát. - Szeretlek Loki, szerettelek és mindig szeretni foglak - csókoltam meg újra.

- Én is szeretlek - suttogta, majd ajkait újra az enyémre tapasztotta.


SzösszenetekWhere stories live. Discover now