- Stevieeeeeeeeeeeeeeeee! - nyávogtam és is erőlködtem.
- Mi a baj? - rohant le szabályosan a lépcsőn, majd mikor meglátta duzzogó arckifejezésemet sóhajtott egyet és a fejét rázva elmosolyodott. - Fagyi? - Kérdezte és összefonta izmos kezeit a mellkasán.
- Lekvár - motyogtam durcásan az orrom alatt és magamhoz szorítottam az üveget. - Nem tudom kinyitniiii - néztem fel rá hatalmasra nyitott szemekkel, mire nevetni kezdett.
- Add ide! - nyújtotta a kezét, én pedig átadtam neki ádáz ellenségemet a befőttes üveg személyében. Ő persze csak fordított rajta egyet és már ki is nyitotta, meg sem erőltette magát.
- Ez nem fair - fontam magam köré a karjaim, ő pedig letette az üveget a konyhapultra, majd elém lépett és átölelt.
- Ne duzzogj! -csókolt a hajamba.
- Nem duzzogok - motyogtam mellkasába és beszívtam kellemes illatát, miközben görcsösen szorítottam fehér pólóját. - Eszünk? - néztem fel rá nagyokat pislogva.
- Hát, ha már nagy szenvedések árán sikerült kinyitni azt a francos üveget - mosolygott rám.
- Na, de Kapitány! Hogy beszél? - vontam fel a szemöldököm huncut mosollyal.
- Csitt! - tette mutatóujját a szám elé, majd elvette onnan és szeretõ csókot adott ajkaimra.
أنت تقرأ
Szösszenetek
أدب الهواةRövid, alig pár száz szavas Marvel Szösszenetek. Szóval vannak nekem ilyen már ezer éve megírt picike egyperces sztorijaim amik még nem igen szolgálnak rá a novella jelzőre és arra, hogy külön "könyvek" legyenek, úgyhogy gondoltam itt összegyűjtöm ő...
