Szösszenetek

Loki

Zoe csináld ezt! Zoe csináld azt! Elegem volt már az egészből. Cseléd voltam persze, az volt a dolgom, hogy a parancsokat, kéréseket teljesítsem, de ez már akkor is sok volt. Mert nem, nem az volt, hogy mindenki kívánságát teljesítettem, mindig csak egy valaki rágta a fülem és hívott akkor is, mikor az ablakot kellett kinyitni, amikor csak fél lépésnyire olvasta tőle az éppen aktuális könyvét, de lusta volt még felállni is. Ez a valaki, pedig nem más, mint Loki Odinson. Odin látja lelkem én mindent megpróbáltam, hogy ne húzzam fel magam minden egyes kérésén és megszólalásán, de egyszerűen már olyan szinten önelégül és - Frigga bocsáss - bunkó volt, hogy arra nincs kifejezés egyik birodalomban sem.

Magamat nyugtatgatva tartottam feldúlt léptekkel a szobája elé és próbáltam meggyőzni magam arról, hogyha úgy találom megütni, hogy elered az orra vére az nem old meg semmit. Így egy erőltetett mosollyal az arcomon léptem be a teljesen sötét szobába.

- Mit óhajtasz? - kérdeztem egy kisebb meghajlás kíséretében.

- Gyere közelebb! - mondta valahonnan a sötétből.

- Könnyebb dolgom lenne, ha látnálak - mondtam, ő pedig hirtelen előttem termett, mire egy kisebbet sikkantottam. - Odin szakállára neked... - de megálltam a mondat közepén mielőtt valami meggondolatlanság kicsúszhatott volna a számon és rendíthetetlenül néztem azokba a varázslatosan zöld szemekbe. - Mit szeretnél? - kérdeztem újra türelmetlenebb hangsúllyal.

-Miért vagy itt? - kérdezte, mire a szemöldököm a fejem tetejéig szaladt.

- Mert hívtál? - kérdeztem vissza.

- Egyik szolgáló sem bírta velem napoknál vagy heteknél tovább, te pedig minden nap újra és újra idejössz akárhányszor is hívatlak. Miért?

- Valakinek még téged is tudnia kell elviselni - rántottam meg a vállam és már indultam volna ki, de elkapta a karomat. - Mit akarsz? - rántottam ki kezem szorításából és már tényleg nagyon kezdtem unni a szeszélyeit.

- Téged - felelte, majd magához rántott és megcsókolt, én pedig igyekeztem eltolni magamtól.

- Mit művelsz?! - húzódtam el tõle teljes sokkban. - Azt hiszed ez így megy? - kiáltottam rá. - Hogy gondolsz egyet és akit csak akarsz megkapsz? Hát nem! Engem biztos nem!

- De más nem kell - felelte határozottan.

- A király fia vagy, én pedig egy cseléd - mondtam újfent az ajtó felé sonfordálva.

- Ne érdekeljen Odin - kapta el újra a kezem.

- Akkor mi érdekeljen? - kérdeztem veszélyesen közel az arcához.

- Én - felelte letörölhetetlen vigyorral és újra megcsókolt, nyelvét pedig azonnal a számba vezette. Úgy tettem, ahogy mondta. Csak vele foglalkoztam.