Szösszenetek

Victor Creed

Olyan gyorsan kapkodtam a lábaim, amennyire csak tudtam, de még mindig hallottam, hogy követ. Viszont már egyre messzebbrõl, de akkor sem álltam meg, sõt még gyorsabban futottam, hogy lehagyhassam. Mikor már nem hallottam lépteit, akkor álltam csak meg és az egyik fának támaszkodva kapkodtam levegő után. Percekbe tellett, mire újra normálisan tudtam lélegzni, amikor pedig továbbra sem hallottam a közeledését kipillantottam a fa mögül, de nem láttam sehol, így megkönnyebbülten fordultam vissza. De nyugodtságom nem tartott sokáig, mivel hatalmas alakját pillantottam meg magam előtt, elképzelni sem tudtam, hogy hogyan került elém.

- Nem kellett volna megállnod cica - fonta karmos kezét a nyakam köré.

- Victor - kaptam levegő után és próbáltam lehámozni magamról a kezeit, hogy de minél jobban próbálkoztam annál jobban éreztem, hogy karmai a bõrömbe mélyednek. - Eressz! - morogtam, de csak nevetett rajtam.

- Ccc ccc ccc - húzta szadista mosolyra ajkait, amitől kilátszottak hegyes szemfogai. Egyre közelebb hajolt, nem akartam elfordítani a fejem, de ô kényszerített. Összeszorítottam a szemeim és próbált felkészülni arra, ami következett. Éles szemfogai érzékeny bõrömet kaparták, majd Creed minden hezitálás nélkül megharapott. Kezem a tarkójára csúsztattam és meg sem próbáltam ellenkezni. Az ajkamba harapva tűrtem a szúró fájdalmat. - Az enyém - mondta, majd újra megharapott.

- Victor - leheltem ki, amire egy morgás volt a válasz. Kicsit eltoltam magamtól, vagyis jobban mondva csak próbáltam. - Creed! - csattantam fel, mire elhúzódott.

- Nyugalom cica! - hajolt vissza.

- Ne hívj cicának!

- Mert mi lesz, cica? - mosolyodott el, mire egy hangos morgás tört föl a mellkasomonból. - Ezt ne! - mondta fenyegetõen.

- Annyira utállak - motyogtam az orrom alatt.

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz - tette ujjait az állam alá, hogy ránézzek. Figyeltem az égszínkék szempárt és mint mindig, most is teljesen elveszetem benne.

A következõ pillanatban már vadul csókolóztunk, éreztem a vérem ízét a szájában, de egyáltalán nem zavart, sõt. Olyan erősen szorított a fához, hogy kiszorult belőlem a levegő, karjaim a nyaka köré fontam, az ô egyik keze a nyakamon a másik pedig a csípőmön nyugodott.

- Na ne! Erre nem voltam kíváncsi - hallottuk meg Wade hangját.

- Pofa be Wilson! - morgott Victor, közben megérkezett a csapat többi tagja is, mindenki fintorgott csak Jimmy és Bradley nézett minket bujkáló mosollyal. - Még nem végeztünk - suttogta, majd újra a nyakamhoz hajolt, de ahelyett, hogy újra megharapta volna tõle szokatlan lágy csókot lehelt rá.

- Csalódtam volna, ha igen - mosolyogtam rá, majd gyorsan megcsókoltam, aztán indultam, hogy elagyaljam Wadeet.