Szösszenetek

Stucky

Figyelmeztetés! : angst + smut

Újfent, mint már annyiszor, arra ébredtem, hogy Bucky erőszakosan dobálja magát mellettem és oroszul motyog szavakat. Felültem, de olyan hirtelen, hogy azt hittem visszaszédülök az ágyba. Elkezdtem rázni a vállát, mire ô is fel ült, de közben fémujjai már a nyakamat szorították én pedig alig jutottam levegőhöz.

- Bucky... Buckyt én vagyok, Steve - nyögtem ki rekedtes hangon. - Bucky... - nem felelt semmit, keze a tarkómra csúszott, majd erősen magához húzott egy fűtött csókra. Egy könnyed mozdulattal visszalökött fekvőhelyzetbe és megtámaszkodott felettem ajkait egy pillanatra sem választotta el az enyémektõl.

Nem ellenkeztem, miért tettem volna? Jobb kezemmel hosszú barna hajába túrtam és próbáltam még jobban elmélyíteni a csókot. A keze lejjebb kúszott végig a mellkasomon, megcirógatta a csípőmet, majd nem és egyszerűséggel leszakította rólam a boxerom. Hamarosan magát is megszabadította tőle, közben a nyakam csókolgatta, majd nagy erővel beleharapott, hogy annak biztos nyoma maradjon. Bal keze végigsiklott egész testemen, ahol hideg tenyere hozzáért a bõrömhöz libabõrös lettem és kirázott a hideg.

A következő pillanatban egy hangos, fájdalmas nyögés hagyta el a számat, mert belévezette három fémujját. Az ajkamba harapva próbáltam nem a feszítő fájdalomra koncentrálni, kevés sikerrel. Legnagyobb meglepetésére nem kezdte el mozgatni bennem ujjait, hanem egyből kihúzta ôket, már meg akartam kérdezni, hogy mégis mit csinál, de kérdés helyet egy fájdalmas kiáltás szakadt fel a torkomból, ahogy belém hatolt minden figyelmeztetés nélkül. Körmeim a vállába mélyesztettem és próbáltam nem újra felkiáltani, ahogy mozogni kezdett. Nem nézett rám, szemeit szorosan lehunyta és úgy lökte magát egyre gyorsabban és durvábban belém. Éreztem a fájdalmat, a sajátom és az övét. A fájdalom, lassan, nagyon lassan tűnt csak el, mire élvezni tudtam mozdulatait, bár teljesen még sem tűnt el, ott volt végig, de a gyönyör erősebb volt nála.

Az arcát figyeltem végig, homlokán lassan megjentek az izzadságcseppek amiktől barna tincsei odatapadtak.

Nemsokára úrrá lett a gyomromban az ismerős érzés és a nevét kiáltva mentem el. Azt hittem ô is hamarosan követ, de percekkel később is lökte a csípőjét, már fájt, nem is kicsit, de nem szóltam, csak figyeltem az arcvonásait, minden rezdülését.

Végül egy hatalmas nyögés kíséretében ment el bennem én pedig már harmadjára. Fejét a vállamra hajtotta én pedig átöleltem, majd hamarosan éreztem ahogy válla rázkódni kezd és vállamon éreztem forró könnyeit.

- Semmi baj Buck. Minden rendben van - simogattam haját én is a könnyeimmel küzködve. Nem tudtam õt így látni és gyűlöltem a Hydrat amiért ezt tették vele. - Nincs semmi baj, itt vagyok. Itt vagyok és mindig itt leszek, mindig melletted leszek.

Sajnálom depis hangulatom volt mikor ezt írtam...