Szösszenetek

Brecky

Egyszerűen csak úgy kibukott belőlem és nem bírtam ki, hogy ne tegyem közzé... Kíváncsi vagyok ki jön rá kiről/kikről van szó :3

Éjszaka közepe volt, mégsem tudtam aludni. Ő nyugodtam pihent mellettem, békésen szuszogott, szinte meg sem moccant. Szembefordultam vele, úgy néztem békés arcát és újra feltettem magamnak a kérdést, amit már oly' sokszor: Mivel érdemeltem ki őt? Ő annyira, törékeny, ártatlan, fiatal, talán néha kicsit naiv is, minden, ami én nem vagyok. Mégis itt van, annyiszor lett volna lehetősége, hogy elmenjen, de mégsem tette, itt van mellettem.

Egyszerűen nem bírtam ki, a késztetés, hogy végig simítsak az arcán túl erős volt, én pedig egyből engedtem neki. Kissé mocorogni kezdett mikor megérintettem, majd hamarosan kinyitotta szemeit, én pedig belenézhettem kék íriszeibe.

- Miért nem alszol? - fogta meg a kezem, amivel pár másodperce még az arcát cirógattam.

- Gondolkodtam - feleltem szinte azonnal, végig gyönyörű szemeibe nézve. Visszagondolva az elmúlt évek dolgaira, történéseire, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt fogunk a végén kikötni, de nem panaszkodom miatta, itt van velem és ez mindennel felér. - Szeretlek - bukott ki belőlem hirtelen. Át sem gondoltam csak kimondtam.

- Én is szeretlek - hajolt közelebb mosolyogva, majd megcsókolt. - akármi legyen is, akármi történjék - fűzte hozzá én pedig homlokon csókoltam és szorosan magamhoz öleltem.