Szösszenetek

Brock

- Ne csináld már! - nyavajogtam és megragadtam a karját, hogy ne menjen tovább.

- Nem fogok felülni arra az ingatag valamire - mutatott az "óriás" kerékre.

- Csak egy kör, nem fogsz belehalni. Kérlek, kislány korom óta nem ültem ilyenen! - kérleltem tovább, még mindig a kezét szorítva.

- Nem! - rántott magához a derekamnál fogva és próbált elrángatni onnan.

- Brock! - nyávogtam. - Fel szeretnék ülni, veled - pislogtam nagyokat.

Nem tudom hány percig győzködtem, mire halálra vált arccal beadta a derekát és vett két jegyet. A pénztáros felvont szemöldökkel méregetett minket, mivel Brock pontosan úgy nézett ki, mint akit az akasztására visznek, én pedig letörölhetetlen mosollyal az arcomon pattogtam mellette, mint egy gumilabda.

- Nagyon sokkal jössz ezért nekem - morogta az orra alatt miközben beszálltunk a kis kabinszerűségbe.

- Fogadjunk, hogy ki tudlak engesztelni - ültem mellé és szorosan hozzá bújtam.

- Hát van néhány ötletem, hogyan tehetnél a kedvemre - húzta perverz mosolyra a száját.

- Eltudom képzelni - simítottam jobb kezem az arcára, majd megcsókoltam. - Köszönöm!

- Mit? - nézett rám értetlenül.

- Hogy felültél ide velem - mosolyogtam rá.

A gépezet lassan elindult és emelkedni kezdtünk. Brockba karoltam, fejemet pedig a vállára hajtottam és élveztem a gyönyörű kilátást és a közelségét.