Szösszenetek

Kraglin

(Ez egy igen hosszúra sikeredett "szösszenet". Sorry, not sorry!)

- Komolyan Yondu? Komolyan? - ugrottam le a rámpáról és nagyon kevés kellet, hogy megcsókoljam a talajt a lábam alatt. - Három hónap és egy bolygón sem szálltunk le, pedig lett volna rá lehetőség, számoltam, huszonnégyszer - mondtam, mire a Kapitány csak a szemét forgatta.

- Örülj, hogy most leszálltunk - lökött rajtam egyet, de nem volt a mozdulatban semmi nemű erőszak. - Használd ki, legközelebb csak a Tudattérben állunk meg.

- Ő az Istenekre! - emeltem tekintetem az égre teátrálisan, majd más kötötte le a figyelmemet.

- Mi lenne, ha nem csak bámulnád? - kérdezte Yondu, mire összerezzentem és a fülem hegyéig elpirultam. - Ráfér egy kis lazítás, és nem a robotokra gondolok.

- Azt sem tudod miről beszélsz Vénség - motyogtam az orrom alatt.

- Lehet, hogy vén vagyok, de nem vak - húzta gonoszkás mosolyra ajkait.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem pimaszul, ő pedig abban a pillanatban, ahogy feltettem a kérdést összeborzolta a hajam. - Hé! - majdnem kibukott belőlem más is, de attól, hogy néha hülyültünk és beszóltunk egymásnak még a kapitányom volt és még így is sokkal több mindent megengedhettem magamnak, mint a többiek a legénységből.

- Ha nem, hát nem, akkor majd elmegy a robotokkal - rántotta meg a vállát és újra elindult, de láttam, ahogy a szeme sarkából figyel.

- Mióta szervezel numerákat az első tisztednek? - vettem fel vele a lépést.

- Nem is tudom - rántotta meg a vállát. - Talán arra számítok, hogy majd haladsz felfelé a ranglétrán - mondta, mire felvont szemöldökkel néztem rá. - Első tiszt, kapitány - vonogatta a szemöldökét, mire vállba boxoltam, de tudtam nem gondolja komolyan.

- Álmodozz csak - öltöttem rá nyelvet.

- Ha te mondod, nem tudod miről maradsz le.

- Ó, azt hiszem tudom, köszönöm szépen - nevettem fel, majd tekintetem újra a többiek felé vándorolt, de csupán egyiküket tüntettem ki figyelmemmel.

- Viccet félretéve - mondta, mire nagy nehezen újra rá figyeltem. -, menj és szórakozz egy kicsit, ha akarsz egyedül, vagy valaki mással - mondta és arra pillantott amerre én az előbb.

- Igenis Kapitány! - szalutáltam, mire a fejét rázta és elindult az egyik bár felé. Lassan elindultam a többiek mellé, majd mikor a legénység többi tagja elment "nőkre vadászni" a nyurga xandari mellé szegődtem. - Mi a helyzet első tiszt? - néztem fel rá csábos mosollyal.

- Semmi - rántotta meg a vállát. - Milyen érzés, hogy újra szilárd talaj van a lábad alatt?

- Édes Istenem, el sem hiszed mennyire hiányzott! - sóhajtottam fel. - Kínzás három teljes hónapot azon a berregő, hajónak titulált vaskupacon tölteni.

- Vigyázz, a Kapitány meg ne hallja!

- Tudod, hogy imád engem - pillogtam fel rá, mire a szemét forgatta. Már mondtam volna valamit, mikor megakadt valamin a tekintetem. Az egyik élénk zöld színű futónövényen gyönyörű vörös virágok ékeskedtek, én pedig nem bírtam ki, hogy ne menjek oda és szagoljam meg. - Istenem, de hiányzott a virágillat! - mondtam, majd még egyet szippantottam és nehézkesen visszasétáltam Kraglinhez.

- Tudod - kezdte, mire felnéztem rá. - néha tökre elfelejtem, hogy csaj vagy - mondtam, mire összehúztam a szemem és löktem rajta egy akkorát, hogy majdnem neki sétált egy oszlopnak.