Epilógus

3.8K 197 17
                                    

4 év múlva

- Cameron az Istenért is! Miért nem tudtad elzárni a gázat? - fújtattam idegesen.

A vita tárgya a makaróni.
Amiért Cam nem tudta elzárni a gázat,a tészta szétfőtt.

- Most mit csinálsz ebből olyan nagy
ügyet? - emelte fel hangját.

- Ide figyelj,Cameron Alexander Dallas! Velem te ne kiabálj,mert felhívom az anyádat!

- Persze hívjad! Mi bajod van mindig?! Kábé két hete folyamatosan hangulat ingadozásaid vannak! - most már tényleg kiabált.

Sértetten összefontam karjaimat,és még fejem is elfordítottam.

- Jó. Tudod mit Bella?

- Mit? - ordítottam rá.

-Majd hívj ha normális leszel és akkor hazajövök. - sóhajtotta,aztán elindult a cipős szekrény felé.

- Persze,menj csak. Futamodj meg a problémáid elől. - dünnyögtem.

Cam hangosan becsapva az ajtót maga után lépett ki közös házunk ajtaján.

Egy éve vagyunk házasok,de ekkora veszekedésünk még nem volt.

Szomorúan megráztam fejem és a konyha felé indultam.

Csináltam magamnak egy szendvicset és meg is ettem.

Leültem tévézni,de futnom kellett a fürdőszoba felé.

A wc fölé görnyedve adtam ki gyomrom tartalmát.

Két hete ez van. Fogalmam sincs mitől.

Leértem a nappaliba,ott pedig furcsán kezdett forogni velem a szoba.

Lefeküdtem a kanapéra,de egyszerűen nem múlt.

Nem tudom hol van már Cameron, de már siethetne,mivel ha nem ér haza időben arra ér ide hogy a felesége meghal.
Na jó...ez túlzás. De tényleg nagyon rosszul vagyok.

Nyílt az ajtó,Én pedig megkönnyebülten sóhajtottam.

Szemhéjaimat hagytam lecsukódni mert úgy nem éreztem olyan erősen ezt az őrjítő szédülést.

- Hé Bels! - simította meg Cam arcomat. - Alszol kincsem?

- Nem.

- Mi a baj? - kezdte gyengéden. - A veszekedés miatt van? Én sajnálom.

- Nem amiatt van. - ráztam meg fejem,de továbbra sem nyitottam ki szemeim.

- Akkor,mi bánt?

Nem válaszoltam.

-Rosszul vagy?

Bólintottam egyet.

- Mi fáj? - hangján tisztán lehetett hallani a féltést.

- Szédülök. - válaszoltam rekedtem.

- Fel bírsz állni,vagy annyira rossz?

- Nem tudom. Megpróbálom.

Kinyitottam szemeim,és szerencsére már nem volt olyan erős a szédülésem.

Cam segítségével felálltam,onnan pedig egészen a kocsijáig vezetett.

- Most elmegyünk orvoshoz. - jelentette ki.

- Mamuszban?

Morgott egy "picsába"-t,és kihozta cipőmet. Rámadta aztán becsatolt és beült a volán mögé.

A kórházban segített kiszállni,és a kórteremig el sem engedett.

- Jónapot! - köszöntünk az orvosnak.

- Jónapot kívánok! Foglaljanak helyet.

A bőrüléses fehér,kórházi szék igazán kényelmes volt.

- Nos. Mi a panasz? - kérdezett rá az orvos.

Mindent elmondtam. A rosszulléteimtől kezdve,a délutáni esetig.

- Jó. Ez esetben kérem sétáljon oda az ultrahanghoz és vegye le a pólóját.

- Rendben. - bólintottam,majd követtem a doktornő utasításait.

Valami hideg gélt kent fel a hasamra,és úgy vizsgált meg.

Cam időközben mellém került,és megfogta a kezemet.

- Hölgyem. Maga 2 hetes terhes.

Camnek felragyogott a szeme és megszorította apró mancsaimat.

Abban a pillanatban olyan szintű boldogságot éreztem,mint még soha.
Szemeimbe könnyek gyűltek és nagy mosoly terült el arcomon.

A kórházból kiérve Cameron felkapott és megpörgetett.

- Köszönöm. - suttogta és megcsókolt.

- Mit köszönsz?

- Hogy vagy nekem. - és újabb csók. - Meg a kislányunkat.

- Honnan tudod,hogy lány? - nevettem fel.

- Érzem. - mosolygott. - Az én kislányom. - jelentette ki büszkén,és megint csókba hívta ajkaimat.

Miután elváltunk átöleltem,Ő pedig egy puszit nyomott a hajamba.

- Nem sűrűn szoktam mondani. - kezdte halkan. - De nagyon szeretlek.

- Én is téged Cam.

Megpuszilta homlokomat,Én pedig átkaroltam a nyakát.

- És meddig szeretsz? - pimaszkodtam.

-Amíg a szívem dobog.

Válaszára könnyek gyűltek a szemembe és karjaimat teste köré fontam,miközben kezdtem felfogni a dolgot.

Szülők leszünk. Büszke szűlők.

És most döbbentem rá,arra hogy milyen szerencsés vagyok.

Rádöbbentem. Egy parkolóban.

-------------------------------------------------------------

Éés...tényleg vége. Tervezek még egy karácsonyi különkiadást és kész.

Mindent köszönök.

Merci.xx🎁⛄


while the heart is beating[C.D.] |✔Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt