while the heart is beating[C.D.] |✔

3.4

#4.hónap

- Örülsz? - kérdeztem mosolyogva Cameront,aki mögöttem feküdt és derekamnál fogva szorított mindkét karjával magához.

- Már,hogyne örülnék. - hallottam hangján,hogy mosolyog.

Mégjobban magához szorított majd fejét felemelve a párnáról kissé előrehajolt és puszit nyomott arcomra.

Elmosolyodtam és megfogtam kezét és összekulcsoltam ujjainkat.

Szabad kezét,amivel nem az enyémet fogta,pocakomra helyezte és gyengéden cirógatta.

- A mi kis csodánk. - suttogta elérzékenyülve.

- A miénk. - súgtam vissza.

- Kis csodának nevet is kellene adni. Nem hiszem,hogy elnevezhetnénk Csoda Dallas-nak. - húzta el száját.- Picsába. Pedig jó név lett volna.

- Ha Csodának neveznénk el,már most egoistát csinálnál a fiamból. - nevettem fel.

- Igaz. Az még ráér később is. Olyan 4 éves korától kezdem önimádónak nevelni. Legalábbis ez van tervben. De lehet korábban. - gondolkodott el.

- Te és az egoizmusod Dallas. - fordultam felé karjai között.

- Valld be,hogy van mire egoistának lennem. Rohadt szexi vagyok.

- Ebből csak a rohadt az igaz. - forgattam meg szemeim tettetett unottsággal.

- Kösz. - nevette el magát. - Lehet rohadt vagyok. De legalább egy dögös rothadás.

- Persze Cameron. - vihogtam fel,és úgy döntöttem ráhagyom ezt a témát.
Mert tényleg szexi.

- Egy dögös rothadás akinek a legszebb felesége van a világon. - modolyodott el és lecsapott ajkaimra.

- Eltértünk a gyerektémától. - motyogtam két csók között.

- Daniel.

- Mi? - értetlenkedtem.

- Daniel lesz a neve. - nyomott puszit szám sarkába.

- Daniel Dallas. Tetszik. - mosolyogtam.

- Kellene egy középső név is.

- Minek? - kérdeztem rá. - Mindketten
utáljuk a középső nevünket. Nem hiszem,hogy ezzel Ő is másképp lesz majd.

- Éppen ezért. Legyen családi vonás ez az utáljuk a középső nevünket szindróma. - vigyorgott ravaszul,mire elröhögtem magam.

- Jó név legyen legalább?

- Ne. Legyen borzasztó. - mondta sunyin.

- Oké. Szerintem ezt ne mondjuk majd el a fiunknak. - mondtam, folyamatosan nevetve.

- Szerintem sem. - rázta meg fejét.

- Akkor...Jaxon?

- Nem. Az már túl borzasztó.

- Derek?

Elmosolyodott,majd hasamhoz hajolt.

- Kell neked középső név,fiam? - gügyögött pocimnak.

Fülét ráhajtotta hasamra,és úgy csinált mintha,hallgatózna.

- Nem kell neki középső név. - puszilta meg a picinyke pocaklakót.

- Akkor hát Üdvözlünk a családban, Daniel Dallas. - beszéltem hasamhoz, amit Cameron mosolyogva nézett végig.

________________________________________

Meg is hoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog nektek.

Merci.xx💕❄😍⛄