while the heart is beating[C.D.] |✔

2.5

"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."

(William Shakespeare: 75.szonett)

~Cameron szemszöge~

Miattam van. Miattam van,hogy most itt fekszik a kórházban.
Miattam,hogy hét napja nem ad magáról semmi életjelet.
Miattam,hogy lehet nem lesznek emlékei.
És miattam,hogy elütötte az autó.

Ha Én nem veszekszem vele,akkor nem csapja el az a rohadt kocsi.
Akkor az anyukája nem aludna el mindennap sírva.

Most nincsenek itt a szülei és a bátyja,mert gondolom dolguk akadt.

Ülök a kórteremben,és figyelem a 7 napja alvó szépséget.
Vajon,ha megcsókolnám felébredne,mint a mesebeli hercegnők? Mert az. Egy hercegnő.
Az Én gyönyörű hercegnőm.
A csoda az életemben.
Azt a 4 hónapot,alig bírtam ki.
Mikor a plázában beléfutottam-Szó szerint-olyan boldognak éreztem magam,mint még soha.

Megszorítottam kezét,majd ránéztem.Szemeim bekönnyesedtek,és alig bírtak azokat kipislogni.

-Bella! Szépségem! Nyisd ki a szemeid,kérlek! Ne tedd ezt velem! Nem hagyhatsz itt! Nemcsak engem,de a testvéred és a szüleid sem!-remegett meg hangom-Kérlek kedvesem! Próbáld meg kinyitni a szemeid! Értem,magadért és azokért, akik szeretnek!-és itt eltört a mécses.

Férfi létemre bevallom,hogy sírtam.
Nem is sírtam,hanem zokogtam.
Részben a lelkiismeretfurdalás,részben a szerelmem miatt.

Bella hasára hajtottam fejem,miközben még mindig a kezét fogtam,és úgy itattam az egereket tovább.
Kb.fél perc múlva alábbhagyott a zokogásom,a meglepettség miatt.
Egy apró szorítást éreztem a kezemen.Ráemeltem Bella arcára tekintetem,aki pont akkor nyitotta ki gyönyörű szemeit.

~Bella szemszöge~

Halk neszezést hallok. Érzem,hogy valaki fogja az egyik kezem. Vajon ki lehet?

Egyszercsak meghallom,hogy valaki beszélni kezd hozzám. Erősen koncentrálnom kell,hogy értsem is amit mond.

-Bella! Szépségem!-embert a hanghoz nem tudtam beazonosítani,de azért tovább figyeltem arra,amit beszél nekem.-Nyisd ki a szemeid,kérlek! Ne tedd ezt velem! Nem hagyhatsz itt! Nemcsak engem,de a testvéred,és a szüleid sem! Kérlek kedvesem! Próbáld meg kinyitni a szemeid! Értem,magadért és azokért,akik szeretnek!

Az illető elsírta magát,Én pedig minden erőmmel azon voltam,hogy láthassam annak a valakinek az arcát.

Nagy erőfeszítésembe telt,de azt hiszem sikerült megszorítanom a kezét.
Nem tudom mennyi időbe telhetett,de egy örökkévalóságnak tűnt,mire ki bírtam nyitni szemeim,de az éles fény miatt le is csuktam.

Pislogtam párat,aztán megpillantottam két csokoládébarna íriszt.

_________________________________________

Hááát...meg is hoztam a részt.Nem lett valami nagy szám,de itt van.
Remélem tetszeni fog!

Ui.:köszönök minden vote-ot,kommentet és az 5,54K-t! :)

Písz end láv.💗

Merci.xx🎁