Amikor cselekedni kell

10.fejezet - Nyitás

„Remélem ezeket a pillanatokat soha sem felejtem el"

Lucy Heartfilia naplójából

***
- Hé te, Szalamandra!
- Kuss legyen, fém zabáló!
- Heee?
- Szögek állnak ki a szádból!
- Verekedni akarsz?
- Gyere ki a hóra!
- Öhm, nem akarok bele avatkozni, de nyár van... - szólt közbe Max.
Natsu és Gajeel kezükben egy - egy székkel éppen azon voltak, hogy egymás életére törjenek – azon a napon ez volt az ötödik alkalom. Már senki sem figyelt rájuk különösebben oda, mindenki nyugodtan sétált el mellettük.
- Gajeel, ne edd a szögeket! – kiáltott rá Levy és Juvia, akik egy asztalt cipeltek.
- Az utcán nevelkedtem, ha egy kicsit rozsdás lenne, még finom is lehetne! – felelte Gajeel, folyamatosan Natsut nézve.
- Mi lenne, ha végeznétek a dolgotokat? – állt meg mellettük Gray kissé morcosan. A fiúk fél órája azt az egy széket tartották, szinte semmit sem segítettek a rámolásban.
- Mi lenne, ha nem vetkőznél!? – rivalltak rá az ott lévők egyszerre. Juvia azonnal elejtette az asztalt, és Gray-hez futott.
- A fene... - A Fairy Tail vetkőzője riadtan nézett le a testére - hol van a nadrágom?
- Gray-sama olyan tökéletes tested van! – ugrott a nyakába a kék hajú lány, és világért sem engedte volna el a fiút.
- A pulton hagytad. A pólód pedig a konyhában találod meg – tájékoztatta Mira a fuldokló fiút. Lucy éppen mellette állt, és egyeztette a kávézó költségeit. Natsu egy ideig nézte, ahogy a lány belemélyed a papírba, és teljesen elfeledkezve a világról, számol.
„A Heartfilia cég örököse voltam" emlékezett vissza a tegnapi beszélgetésükre. Ahogy elnézte a lányt, aki éppen itt dolgozik velük, nehezen tudta elképzelni, hogy valamikor egy Villában élve tengette a minden napjait, mint valamiféle hercegnő.
- Ha ma végzünk a bútorokkal, akár holnap nyitunk. A költségek rendben vannak, az embereket tájékoztattuk a kávézóról, a menülapot már elkészítetted Lisannával, a beosztások is megvannak, szóval...
- Akkor holnap! – vigyorgott rá Mirajane. A körülöttük állók egy hatalmas hurrába törtek ki, Lucy szinte könnyezet. Most életében először érezte magát izgatottnak.
Azonban ez a boldogság sem tartott sokáig, pár másodperccel később egy hatalmas reccsenés hangzott fel. Natsu és Gajeel ott álltak, kezükben az összetört székkel.
***
A nap gyorsan telt el; a fiúk szokásos balhézása, és a többiek baromkodása mellett sikerült még aznap berendezniük a kávézót. Lucy még egyszer átfutotta a költségvetéseket, tudni szerette volna, hogy mindent tökéletesen csinál. Hiszen olyan nehéz néha csoportban dolgozni; mindenki számít rád, hogy jól megoldod a saját feladatodat, és nem hibázol. Mégis, mikor a többiekre nézett, nem azt érezte, hogy ez teher lenne számára, inkább örült annak, miszerint a Fairy Tail tagja lehet.

Este átjött a nagy csapat: Erza, Wendy, akik éppen izgatottan beszélgettek a holnapi nyitásról, miközben megterítették az asztalt. Gray és Juvia (az utóbbi Gray pincérruhájáról álmodozott), Levy egy izgalmas könyvről áradozott Gajeelnak, Natsu pedig Lucyval és az apjával együtt a konyhában készítették a vacsorát. Lucy azt hitte, az apja ellene lesz annak, hogy ennyi ember átjön, de őt nem zavarta ez, egyetlen kikötése az volt, hogy vagy kaját rendelnek, vagy Natsu csinálja meg az ételt.

A közös vacsora eredeti célja a holnapi nyitás, és feladatok megvitatása lett volna, de az első öt percben lezajlott a szokásos vita, majdnem-verekedés, vetkőzés Gray részéről, és Jude eltávozása, aki jobbnak látta a fiatalokra hagyja a dolgot. Nem kellett ő oda.
- Amúgy Natsu – szólt a mellette ülő sráchoz Lucy hirtelen. Muszáj volt egy dolgot megkérdeznie tőle – Gajeel nálad lakik?
- Nem meséltem volna? – nézett rá döbbenten Natsu – Igen, mivel nincs hova mennie
- MI VAAN? – kiáltott rá egyszerre mindenki.
- Hagytam volna az utcán? – vonta meg a vállát a srác.
- Mintha egy kutyáról beszélnél... - sóhajtotta Lucy.
- Istenem, Gray-sama pincérruhában! – szólt közbe a témától függetlenül Juvia.
- Te még mindig itt tartasz? – kérdezte Levy. Mellette Gajeel megforgatta a szemét.
- Hogy lehet ennyit egy fiún gondolkozni?
- Mert ő Gray-sama!
- Te jó ég... - nevette el magát Lucy. Natsu kérdőn nézett rá, végül elmosolyodott. Így kell lennie, nem? Mégis valami rossz érzés kerítette a hatalmába mikor a másnapra gondolt...
- Amúgy szerintem Grayt csak pár percig fogjuk látni a pincérruhában... Úgyis le fogja őket venni – mindenki egyetértett Wendyvel.
- Akkor inkább ne legyen pincér... Mármint gondoljatok bele. Elmentek egy kávézóba, és ott fogad titeket egy majdnem meztelen fiú. Mi van, ha valaki kisgyerekkel jön? – Levy kérdésére senki sem tudott mit felelni. Mély csend borult az asztalra, végül Erza kiáltott fel.
- Megvan! – a félmeztelen fiúhoz fordult – Te leszel a mosogató fiú!
Ha nem Erza tette volna fel a kérdést, Gray talán ellenkezett is volna, de így...
Mindenki felnevetett az asztalnál, Juvia pedig nagyban jelentkezett, hogy ő akar lenni a mosogató-lány.
„Ezeket a pillanatokat... Soha nem akarom elfelejteni"
***