Amikor cselekedni kell

14. Fejezet - Találkozás

"A dolgok szépen lassan, de folyamatosan változnak, és néha fel sem tűnik egy bizonyos pontig"

Lucy Heartfilia naplója

***

Július elején a forgalom sosem volt nagy az ország azon részén, így a kalauz igen meglepődött mikor öt utas is felszállt a vonatra azzal a szándékkal, hogy Magnóliába utazzanak. Az a világ vége volt, főleg nyáron, a klíma nélküli vonaton.

-    Jó napot – köszönt rá az utolsónak felszálló ember, Mard Geer, és felmutatta a jegyeket. A kalauznő végig nézett rajta; hosszú fekete haj, és jéghideg mosoly. Volt valami furcsa kisugárzása, ami távolságtartásra késztette a nőt.

-    Jó napot... – dünnyögte, majd mintha sürgős munkája lenne, gyorsan átsietett a vonat másik részére, és a továbbiakban onnan figyelte őket.

Két óra múlva az út már tiszta kínzásnak tűnt a negyven fokban, azonban Mard Geer nyugodtan ült az ablak mellett, onnan nézte a maradék négy, könnyen befolyásolható társát. Seilah a mögötte lévő ülésen ült, fekete haját lófarokba fogta, és szokás szerint egy könyvbe merült bele. Kyouka és Jackal pedig Keyest figyelték árgus szemekkel, aki az elmúlt fél órában egyszer sem mozdult meg.

-    Szerinted alszik? – kérdezte Kyouka. Keyes arcát a koponyás maszkja takarta el, és sosem tudhatták, mikor alszik, mikor kit és hogyan figyel.

-    A maszkja miatt nem lehet tudni... - gondolkozott hangosan Jackal, majd hirtelen gondolattól vezérelve rávigyorgott a lányra. – Vegyük le!

-    Nem jó ötlet – szólalt meg ekkor Seilah fel sem nézve a könyvéből – egyszer sem láttuk az arcát, és még ha ilyen melegben is hordja a maszkot, nem is akarja, hogy lássuk.

-    Ch, ünneprontó – morogta Jackal.

A következő percekben egyikőjük sem szólalt meg. Seilah lapozott a könyvében, Kyouka pedig az egyik lehúzott ablakon kilógva a menteszéllel próbálta lehűteni magát, Jackal idegesen forgolódott, Keyes pedig vagy aludt, vagy ébren volt – sosem tudjuk meg. De azt tudni, hogy ő volt az egyetlen, akit tudatában volt a helyzetnek, és bár szíve szerint nemet mondott volna rá, mégis elkísérte őket. Mint külső szemlélő látni akarta, hogy Mard Geernek mi is a terve valójában.

-    A következő megálló Magnólia – lépett oda hozzájuk a kalauz, és eleresztett egy sóhajt. Alig várta, hogy végre leszálljanak.

***

Anya!

Rengeteg minden történt, amióta (majdnem egy hónapja) ideköltöztünk apával. Nagyon hiányzol. Néha elképzelem, hogy mikor kinézted ezt a házat, végig mentél a folyosón, benéztél a szobákba, és annál az asztalnál ültél, ahol mi vacsorázunk apával és a barátaimmal. Furcsa egy általam ismeretlen, és soha meg nem ismerhető múltat elképzelni egy olyan személlyel, aki csak néhány évig volt az életem része.

Eddig sem volt unalmas az élet Magnóliában, de mióta kinyitottuk a kávézót, minden felpörgött. Rengetegen látogatnak el oda – főleg sok szerelmes pár. Erza megengedte Graynek, hogy pincérkedjen, de még így is néha azt lehet hallani, ahogy egy csapat tini lány boldog felsikolt Gray félmeztelen testét látva. Natsu azonban a bunkó kategória – múltkor volt néhány fiú, akik elakarták kérni a számomat. Natsu persze feltűnt a semmiből és elküldte őket.
Ami nagyon aggaszt engem mostanában, az nem is a bunkó stílusa. Mióta a (creepy) általa nem ismert bátyja visszajött, Natsu mindig nálunk van. Nem hajlandó Zereffel beszélni, sőt, már attól kivan, hogy ha összefutnak a konyhában. Levy chan elmondása alapján, Gajeel pont ugyanígy viselkedik. Szerintem paraoinásak. Nem szimpatikus ugyan Zeref, de ha nyíltan elmondanánk egymásnak a dolgokat, biztos megértenék egymást.