Amikor cselekedni kell

16. fejezet - Hadd mondjam el

"Talán ha vele maradtam volna, ez nem történt volna meg"
Lucy Heartfilia naplójából
***
Lucy nem tudta pontosan hányan lesznek, de mikor beléptek a kis házba, ott talált majdnem mindenkit, kivéve Mirát és Lisannát, akik késtek - Elfman véletlenül megette a sütit, és neki álltak egy újabb adag elkészítésének.

- De édes kis lakás! – Lucy lenyűgözve bámult végig a narancs falakon, amin poszterek voltak különböző énekesekről, és fényképek voltak, amik az építkezések közben, munka közben készültek. Az egyik ő is szerepelt: Natsu átkarolta a vállát, ő pedig nevetve vonta közelebb magához a megszeppent Juviát, Erza pedig csípőre tett kézzel mosolygott a kamerába. Ha jól emlékezett, a fényképet Levy csinálta róluk még a múlt héten.

"Egyszer csinálni kéne egy csoport képet" Lucy gyorsna felírta magában fejben, és csak remélni tudta, hogy nem felejti el. Szeptemberre legalább egy darab képet szeretne, amin mindanyian szerepelnek.

Elnézett a kép mellett, szemét végig járatatta az összesen. Levy (vagy talán Wendy?) megjegyezte valahol, hogy a szüleik főleg külföldön tevékenykednek, mégis szomorúan vette tudomásul, egyik képen sincsen szülő vagy családtag.

- Cana, biztos nem lesz baj, ha ennyit iszol? – Levy aggódva nézte a barna hajú lányt, aki chips meg egyéb nasi helyett piás üvegekkel járult hozzá a partihoz. Az örökké részeg lány csak nevetett.

Lucy nem is figyelt rájuk, oda sétált a konyha pulthoz. A két helyiség – nappali és konyha – egybe volt vonva, és innen indult két ajtó, az egyik a fürdőszobába a másik pedig a közös hálószobájukba vezetett. Elmondások szerint a fürdőbe maximum hárman férnek el(a reggelek zűrösek lehetnek), a pedig hálószoba elég volt mind a hatuknak, ha szűkösen is, de elfértek - Bisca, Erza, Juvia, Levy, Wendy, Evergreen. Így ottalvás céljából a nappalit foglalták be. A padló tele volt takarókkal, párnákkal, néhány hálózsákkal és rengeteg étellel meg itallal.

- Nem nehéz hatan együtt élni? – Kérdezte végül. Imádta a lányokat, de biztos volt benne, hogy hat lánnyal kéne egy fürdőszobán osztozkodnia, nem lenne egy konfliktusmentes élet.

- Nem mondom, hogy mindig könnyű, de megvagyunk —válaszolta Bisca a lány mellé lépve — Mavis ugyan sokat segít nekünk, főleg az anyagiakban

A pultra támaszkodva, lágy tekintettel nézett végig a tőle egy-két méterre körben ülő lányokon — Jövőre, ha minden jól jön ki, már csak öten fognak itt lakni, és én Alzackkal együtt fogok élni.
- Oh – Lucytól csak ennyire futotta. Valahol csodálva nézett a mellette lévő lány. Nem sokat beszélgettek, sőt, talán ez volt az első alkalom, hogy egymáshoz szóltak, de mindig is volt benne valami felnőttes. Hasonló volt Erzához, de ő nem jött azonnal zavarba, ha fiúkról, meg szerelemről volt szó.

- Úgy hallottam Makarovtól, hogy Mavis a napokban visszajön Magnóliába – közölte Erza hangosan gondolkodva. Lucy azonnal felé kapta a fejét.

- Ő az, aki támogatja a kávézót? – kérdezte Lucy miközben Biscával együtt leült a többiek közé. A választ ugyan tudta, hiszen egyszer végig hallgatta, ahogy Wendy Mavisről áradozik; a nő elvileg igen gazdagnak számított, és emellett még egy igazi zseni volt, aki a fiatalokat akarta támogatni. A lányok számára egy igazi példakép volt – Szívesen találkoznék vele...

- Én úgy hallottam, hogy elsősorban a szerelméhez jön vissza, aki szintén itt él – szólt közbe Evergreen, feljebb tolta a szemüvegét az orrán.
-Ki a szerelme? —hajolt közelebb Levy döbbenten. A többiek feszülten figyelték Evergreent, aki megvonta a vállát.
-Ki tudja?
Juvia elszánt tekintettel pattant fel a helyérol.
-Juvia nem bocsájt meg, ha Gray-sama az! — Lucy tudta, hogy a lány fejében egy komplett szerelmi törtenet játszódik le Gray-samával az élen. A gonosz természetesen Mavis, aki elakarja rabolni Grayt, de végül Juvia ezt megakadályozza.
"Néhány perc múlva fog csak visszatérni közénk" kuncogott magában Lucy. Már kezdte megszokni Juvia random dolgait.