Amikor cselekedni kell

17. Fejezet - Festék

"Mégis mit csinált már megint Natsu?"

Lucy Heartfilia naplója

***

NEKED ANNYI, NATSU DRAGNEEL

A kávezó falát ellepték a festékpacák, a laza ecsetvonások egyvelege, a közepre mutató nyílak sokasága, és a középen virító hatalmas vörössel felírt mondat. Gray végig húzta az ujját rajta, aztán elfintorodva fordult a mögötte álló embereken. A reggel szét küldött kör üzenet azonnal ide vonzott mindenkit.

- Nemrég festhették ezeket – közölte.
- Azok a barmok! Kik voltak!? – Macao, Wakabe az öklüket rázva ordibáltak be. A többiek egyenhangúan morogtak.
- Figyelem – Erza lépett előre, és már csak a hangja elég volt ahhoz, hogy elhalkítsa a lázongó tömeget.

Azokban a percekben, mikor Erza kiosztotta a feladatokat, Lucy éppen Magnólia utcáin futott a kávézó felé Natsuval a nyomában. A reggeli kör üzenet után ("Sos! Gyertek ide!") a többiekkel ellentétben a fiú háza felé kezdett el rohanni.

Érezte, hogy valami rossz dolog fog történu, hogy valami készülődik, és míg ő a lányokkal volt, addig Natsuval történt valami. Ezek a gondolatok folyamatosan ott köröztek a fejében, és bár úgy érezte, mindjárt kiköpi a tüdejét, addig nem mert lassítani a tempóm, amíg meg nem látta az épület színes falát.

- Ott van – húsz méterre a kávézótól egy fa árnyékában végre leállt. Térdeire rogyva kapkodott levegő után, végig a mellette álló fiú nadrágja szélébe kapaszkodott.
"Elkéne kezdenem futni... talán szólok Wendynek" visszagondolt Aquarius sensei tesnevelés óráira, ahol folyamatosan futatta velük a köröket, de mostanra már fél óra rohangálás után a halálán van.

- Natsu? – gyorsan felpattant, és a
fiúra nézett, aki megkövülten bámulta a kávézó falát, egész testében remegett a dühtől, ami teljesen elöntötte az agyát. Úgy volt, hogy csak ő! A Fairy Tailnek, a barátainak ehhez mégis mi köze van? Ez nem ellene, ez ellenük irányult...!

"... hatással lehet a kávézó hírnevére"

- Mára bezártunk – jelent meg hirtelen a lábuknál Makarov (Lucyt néha egy kis koboldra emlékeztette, ahogy olyan hirtelen jelenik és tűnik el). Félig felvont szemöldökkel nézett fel a fiúra - Nem tudod, ki írhatta ezt fel?

"Azok a rohadékok!" Akarta kiáltani, de a valóságban csak idegesen dobbantott egyet a lábával, miközben az öklét rázta. Túl sok káromkodás jutott egyszerre az eszébe, mint amennyit egyszerre ki lehet mondani.

Lucy nyugtatólag kezét a fiú vállára tette, érezte, amint a teste hirtelen ellazul az érintés hatására. Natsuban felrémlettek a reggeli események, amikor is Mavis segített így Zerefen.

Makarov nem felelt, előre nézett. Mindenki aki tudott, jött segíteni. Valaki vizes vödrökrt hozott, mások próbálták lesikálni a festéket, és Erza utasítására néhányan elrohantak a boltba festékért, amivel átfesthetik a falat. A hangulat feszült volt, csak Juvia örömteli "Gray-sama félmeztelenül!" Kiáltásai törték meg a csöndet.

Mert igen. A Fairy Tail talán életükben először, de csöndben maradtak. Az emberek többsége suttogott, ha valamit feltétlenül meg kellett beszélni, de senki sem kezdte el szívatni a másikat, leszólni Grayt, mert nincs rajta póló, elvenni Gajeeltól a szögeket, nem jöttek a perverz beszólások, vagy a random balhék amikért Erza felszólalt volna. Az egész annyira... furcsa volt.