Amikor cselekedni kell

18. Fejezet - Sós tea

"Amióta feltűnt, hogy Natsut követik, néha azon kapom magam, hogy random a hátam mögé nézek, ellenőrzöm van e valaki ott. Úgy érzem, mintha sosem lennék egyedül"

Lucy Heartfilia naplója

***

- Minek vegyem fel ezt? – Jackal fintorogva nézte a kezében tartott rózsaszín parókát. Mard Geer kérdön felvonta a szemöldökèt.
- Hogy hogy minek? Talán nem értetted volna?
Jackal azonnal megfeszült a számon kérő hangnemtől.

- De – közölte fogcsikorgatva. Kyouka mellette vigyorogva figyelte a srácot.
- Akkor ha jól fogtam fel – kezdett bele – ez az idióta pont akkor tör be a boltba, mikor ott lesz az a random nő, és azt fogja hinni, hogy ez az idióta a másik idióta... elég egyszerűnek hangzik. Végül is kb egy magasak vagytok és rajtad lesz ez a parókábak nevezett borzalom.
- Te most leidiótáztál!?
- Rászolgáltál
- Nyugodjatok le – szólt közbe Seilah – éppen olvasok
- Egyszerű tervek, de hatásosak – jegyezte meg Mard Geer kiragadva Kyouka beszédéből számára a lényeget – de ahogy sétálsz a városban, már hallhatod, ahogy az emberek megbélyegzik Natsut.

Keyes a maszkja mögé bújva csendbe burkolózott, úgy hallgatta a többiek beszélgetését. Már automatikusan figyelmen kívül hagyta Mard Geer szónoklatát, hiszen tudta, hogy a férfi csak szórakozik ezzel az egésszel, Zeref csak egy ürügy volt, Natsu csak egy áldozat, ők maguk pedig csak bábuk.

Maszkja mögül ránézett.
Mégis hol van a határ a "szórakozott" és az "őrült" között? Mégis mikor kell azt mondani, hogy "állj"?

***
Reggel tíz órakor Lucy az ágyán ülve simított végig keze azon pontján, amit tegnap Natsu fogott, ahogy futottak hazafelé. Akárhányszor felidézte magában a történteket, a fiút látta hátra nézni felé futás közben, miközben a nap megvilágította alakját. Szinte ragyogott.

"Mint valami rossz romantikus film" dőlt hátra Lucy sóhajtva az ágyán, kezét kinyújtva maga elé tartotta. Talán máskor zavarba jött volna egy ilyen kijelentéstől, de a félelem, ami akkor uralkodott el rajta, közel sme volt romantkius filmbe illő. Hiszen követték! Ki tudja, reggel is valaki követte őket? Mióta várhattak rájuk, mennyi ideje figyelik őket megbújva?
"Istenem Natsu, mégis mibe keveredtél bele?"

Pár percig meg feküdt az ágyon a plafont bámulva, aztán nagy nehezen rászánta magát, hogy felüljön, és átöltözön. Mielőtt elmegy Levy-chant meglátogatni, beugrik Natsuékhoz.

Azonban mikor bekopogott a fiú házának ajtaján, Zeref nyitotta ki az ajtót.

- Oh, Lucy – a lány a neve hallatára kirázta a hideg. A srác szemei karikásak voltak az alvatlanságtól, és mikor mosolyogva beljebb invitálta a házba, úgy érezte, mintha maga Drakula grófhoz érkezett volna látogatóba.
- Natsu? – kérdezte, egyből a lépcső felé indulva.
- Nincs itthon – felelte Zeref ahogy a konyhába befordult.

Hazudott. Natsu fent húzta a lóbőrt, de nem akarta, hogy a lány felébressze. Hiszen másfél napja folyamatosan ébren volt, pihennie kellett.

- Nincs itthon?
- Jól hallottad  – vonta meg a vállát a fekete hajú srác – kérsz teát?

"Drakula gróféknál vajon mit takar a "tea"?" Futott át a kérdés Lucy agyán.

- Annak örülnék – felelte jól nevelten Lucy, miközben helyet foglalt az egyik széken. Aztán rájött, hogy nem is Natsu a legnagyobb baj.

Mégis mi a francról beszéljen Zereffel?

Milyen izű a vér? Sátánista-e? Vagy a legrosszabb... a fiú lehet, hogy egy ghoul?