Proud to be a Slytherin

Emlékezz!

A vacsoránál Al szinte meg is feledkezett arról, hogy Tria nincs ott, és ettől bűntudata támadt. Igyekezett nem kimutatni, de kétségbeesett volt.
Rosie azonban gyorsan a segítségére sietett, és vacsi után egy negyed órával, már a fiúk hálótermében voltak. Rosie a szájára kente a rúzst, és megpuszilta vele Al arcának jobb oldalát. Ezutàn a fiú belenézett a tükörbe, és egyszer csak elhomályosult az elméje.
Az Abszol úton járt, és Tria a kezét fogta. Még mindig ugyanolyan szétszórt volt, mint a szünetekben általában, és ravasz mosoly bujkált a szája szegletén. Egyik pillanatról a másikra azonban komolyjá vált az arca.
- Al- kezdte-, nem fogunk találkozni a Roxfortban, de ne akadj ki...!
- Tria- kezdett el bosszankodni a fiú-, ezt már ezerszer átbeszéltük.
- Tudom! Erre a beszélgetésre nem fogsz emlékezni, csak ha feloldották a gátbűbájt, amit most belédépítek.
- Miért akarod, hogy ne emlékezzek erre?
- Azért, hogy elegendő idő után kezdjenek el keresni, és hogy ne legyen feltűnő, hogy nem aggódsz értem.
- Mindig aggódok érted- mondta, és belepuszilt a lány hajába, akit ezért kellemes borzongás járt végig.
- Nem vagyok már otthon biztonságban. Mennem kell.
- És mégis, merre akarsz menni?- kérdezte Al.
- Miután eljöttem Roxmortsból, elmegyek délre, a Stonehenge mellé, mert ott az ősi mágia ereje, talán, de csak talán, elrejti az enyémet. Nem akarom, hogy miattam legyetek bajban...
- De Tria! Megbeszéltük, hogy nem mész sehova addig, amíg nem muszály!- tiltakozott a fiú, hiába.
- De már muszály! Hát nem érted? Azért vannak megint a támadások, mert minden kicsit is eltérő mágiával rendelkezőt felkutatnak. Délről haladnak észak felé, így ha ügyes vagyok, akkor éppen ki tudom őket kerülni. Tudod, hogy évek óta fáj rám a foguk. Nem fogok önként a karjaikba omlani, titeket veszélyeztetve. Nem. Elmegyek, ès ha eljött az ideje, tudni fogod, hogy hol keress.
- Tria- kezdte Al, de a lány beléfolytotta a szót.
- Elmegyek, és amint biztonságos lesz, eljössz utánam Hollowaybe. A dédszüleim háza még megvan. Nem nagy, de kettőnknek bőven elég, és a tengerpart is ott van.
Al keserűen megölelte Triát, és tudta, hogy nem fogja tudni visszafogni a lányt. De talán nem is akarta.
- Mindent kitaláltál, igaz?
- Ismersz, mindent előre és alaposan kitervelek, hogy aztán valami gikszer becsússzon az én tökéletes művembe. És amikor már végképp nem tudok vele mitkezdeni, a karjaidba omlok, és te, mint a szőke herceg fehér lovon, megmentesz- mondta ironizálva, és hogy imitálja a várható eseményeket, oldalasan beledőlt a fiú kezei közé.
Albus nem tudott Tria bohóckodására mit reagálni, így csak megforgatta a szemeit, és megcsókolta a lányt.
- Eljössz, tudsz?
- Ez nem kérdés. Bár anyám és apám ki fog akadni, hogy otthagyom a sulit, de most te vagy az első- mondta, de elgondolkodott.- Illetve, az utolsó. Az utolsó Holtzer, és nem hagyom hogy a Rohannok kezére kerülj. Kiszipolyoznának, és nem mennének vele semmire.
- Bevállalod a balhét apáddal azért, hogy nekem segíts?- kérdezte Tria teljesen elérzékenyülve.
- Apámmal balhézni nem újdonság. Kb egész életemben ezt csináltam...
- Bolond vagy!- nevetett a lány, és Al arra gondolt, hogy még soha nem látott ennél szebbet.
- Akkor Holloway?
- Igen, de csak akkor, ha nyugiban le tudsz lépni.
- Azt úgysem egyedül viszem véghez. Scorp és Rosie még elférnek?
- Van két szoba, szóval nem gond- kacsintott a lány. - Holloway, a Trió és szeptember 2. hajnal. Jó?
- Jó- bólintott Al, és megpuszilta a lány homlokát. Ekkor Tria elmotyogta a bűbájt, és Al visszaindult a valóságba.
Ahogy ismét a jelenben volt, Al Scorp és Rosie párosával nézett szembe.
- Megvan Tria, de segítenetek kell.
A páros összenézett, majd Malfoy tette fel a kérdést:- Mikor indulunk?