Proud to be a Slytherin

Most vagy soha

Miután Al, James és Lily felmérte a terepet, összeszámolták, hogy hány auror van náluk, és hogy mennyi a lehetséges szökési utak esélye, abban maradtak, hogy a Nagyterem előtt találkoznak. Lily meglógott ugyan a mágiatöri óráról, de az évszázad csodája lett volna, ha Binns professzornak ebből bármi is feltűnik. A többiek mind szüneten voltak, így senki sem találta furcsának, hogy a csipet-csapat a Nagyterem előtt találkozik. James a talárja alatt rejtegette a láthatatlanná tévő köpenyt, míg Al lehetőleg feltűnésmentesen próbálta figyelni az apja folyton mozgó pöttyét a Tekergők Térképén. Milyen hasznosak még most is ezek a kütyük!
Abban a pillanatban, ahogy mindenki megvolt, James lepasszolta az öccsének a köpenyt, majd mintha mi sem történt volna, Lily és az idősebbik Potter-fiú el is tűntek a forgatagban.
Rose kézenfogta Scorpiust, Al pedig a köpeny rejtekéből követte a párost. A kapun szerencsésen kijutottak, így senkinek sem tűnt fel, hogy három olyan diák, akiknek RAVASZra kéne felkészülni, miért járja a kastélyparkot. Úgy tettek, mintha egyszerűen csak lyukas órájuk lenne, vagyis Rosie és Scorp tettek így.
Néhány percnyi viszonylag tempós séta után a kis trió elérte a birtok határát. Al kibújt a köpeny alól, és abban a pillanatban, ahogy átlépték a határjelzőt fél lábbal, Scorpius már hoppanált is velük Hollowaybe.
- Oké- mondta Al már egy kicsit megkönnyebbülve. - Innentől csak Scorp varázsol, holnap után, pedig már én is. Addig nem...
- Tudjuk Al!-  mondta Rosie a szokásos mosolyával, amikor rossz fát tesz a tűzre.- Különben lebukunk, és megtalálnak minket.
-Pontosan.
- Nos, akkor kedves kiskorúkáim- kezde Scorp tettetett fellengzéssel,- kerítsük elő Triát!
Holloway egy olyan kis falu volt, mint Godric's Hollow vagy Roxmorts: csak varázslók lakták. Mindössze egy néhány lelkes kis település volt, ugyanakkor gyakorlatilag az utolsó ilyen hely Dél-Angliában.
Még melegen sütött a nap, és nem kellett a skót időjáráshoz öltözni, így a trió átöltözött a hétköznapi ruhájába, és innentől már teljesen átlagos varázslóknak tűntek Holloway hangulatos kis utcáin.
Éppen olyan volt a település, mintha az Abszol úti forgatagot lekicsinyítették volna, és a büdös londoni levegő helyére a vidék friss virág- és sülő pékáru illatát tették volna.
- Na jó- kezdte Al,- hol kezdjük?
- Te menj be a kocsmába, Rosie körülnéz a női részlegen, én pedig ellobogok a házhoz- felelte Malfoy.
- Mikor találkozzunk?- kérdezte Rosie.
- Szerintem egy fél óra maximálisan elég- mondta Al, és Scorp nagyon bólogatott hozzá.
- Akkor harminc perc múlva itt találkozunk- azzal egy gyors búcsúcsók után eltűnt a Weasley-lány a virágárusok, háztartási eszközök és ruhaboltok sűrűjében.
Al sem késlekedett soká, a két sarokkal arrébb lévő Macskasipka Sörözőben foglalt el egy csendes boxot. Vajsört rendelt, és közben nagyon, de nagyon kihegyezte a hallását: hátha hall valamit Tria felől.
Scorpius azonban koránt sem élvezte annyira a saját feladatát, mint a két társa. El kellett találnia a meglehetősen romos kinézetű Holtzer-házhoz, majd egy rakás védőbűbáj hatástalanítását követően, a már kellemes kinézetű házikóba kellett bejutnia, és elő kellett, hogy ássa az utolsó nyomokat Tria hollétéről.
Volt valami, amivel nem számolt. Nem talált nyomokat, ugyanis nem hagytak belőle egyet sem. A ház egyik fele ugyanis teljesen rendben volt, tiszta és friss, a másik viszont olyan volt, mint Rosie születésnapja. Egy merő káosz. Szétdobált ruhák mindenütt, el nem mosott kávésbögre, egy szamárfüles könyv, és egy kiborult tolltartó. Minden más ezzel ellentétben patyolat tiszta volt. A tolltartót nézte meg a szőke fiú, amikor valami furára lett figyelmes. Egy koszos cetlin még viszonylag friss tintával volt írva néhány szó: PhD Keisteeng Limon: Az elmeápoló bitanghoz.
Mi a rossebet jelent ez?!