Proud to be a Slytherin

A kód

Scorp felkapta a cetlit, és azzal a zsebében indult el a trió másik két tagjához.
Tekintve, hogy gyakorlatilag senki nem talált semmit, a kis csapat úgy döntött, hogy visszamennek a házhoz, hátha a másik kettőnek feltűnik valami, ami a Malfoy-fiú figyelmét elkerülte.
De persze minden úgy alakult, ahogy a Malfoy-fiú előre sejtette: semmi nyom.
- Srácok- szólt Scorp. - Van valami, amit látnotok kéne. Talán fontos- mondta, és odanyújtotta a cetlit Alnak.
A fiú nézegette egy darabig a papírkát, majd elhúzta a száját. - Két tippem van. Az egyik, hogy ez egy könyv címe, amiben elrejtette az igazi üzenetet, a másik, hogy ez egy anagramma.
- Melyik a valószínűbb?- kérdezte Rosie. 
- Passz- vonta meg a vállát Al. - Mindkettő ugyanannyira lehet jó.
- Akkor mi- mutatott a szőke magára és a lányra,- elkezdjük átbogarászni a könyvcímeket, te meg próbáld meg megfejteni a kódot.
A másik kettő bólintott, és mindenki elindult a maga feladának megoldása felé. Al papírt fogott és egy tollat, míg Scorp és Rosie elindultak egy-egy könyvespolc fele, amiből volt bőven. Rosie felbattyogott az emeletre, és ott indult el.
Több, mint egy órán át nem találtak semmit, amikor Al felkiáltott: - Srácok! Helyzet van!
A másik kettő odament hozzà, mire Al megmagyarázta a megoldást.
- Elmentem a Nolathoz. DPH
- Mi? - bukott ki Rosieból az értetlenség.
- A Nolat egy hely. Ott találkoztunk először Triával, miután tavaly vége lett a sulinak. A PhD Tria monogrammjának átalakított verziója.
- Azt hogy?- érdeklődött a szőke.
- Demetria Phobe Holtzer.
- És a többi betű?- aggályoskodot a lány.
- Vannak olyan típusú anagrammák, amibe plusz betűket tesznek, hogy zavaró legyen. Így is nehezítve a magfejtést az illetékteleneknek.

                           ✨✨✨

Mindeközben a másik két Potter gyerek a Roxfort ódon falai között tengette az idejét, várva, hogy az arany kvartett megérkezzen.
Lily nem bírt megülni a hátsóján, annyira aggódott Alért és a többiekért, illetve azon is rágódott eleget, hogy mit mondjon, ha az apjának feltűnik, hogy a kisebbik fia nincs az iskolában. Úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha szépen ködösít, és eltereli a figyelmet a kóborlókról.
James Lilsel egyetemben féltette az öccsét, de ő nem szándékozott agysejtet pazarolni arra, hogy mit mondjon, ha magyarázkodásra kerülne a sor. Majd improvizál valamit, mint mindig.
Most azonban sokkal fontosabb elfoglaltsága akadt egy hosszúlábú szőke személyében. A lányról azt sem tudta, hogy hívják, bár őt ez nem szokta különösebben felzaklatni. Annyi bőven elég volt, hogy hollóhátas, és hogy csábító időmokkal áldotta meg Merlin.
Éppen kisajátította a hetedéves fiúk hálótermét, hogy szokásához híven köszöntse az új tanévet. Ez negyedikes kora óta volt hagyomány, miszerint minden Griffendél házba osztott évfolyamtársával kihúzták egy-egy nevet a még szűz lányok listájáról. Most éppen Jamesen volt a sor, hogy teljesítse "kötelességét". A lányt egyébként Violetnek hívták, és ötödéves volt, így azóta kereste a nagy James Sirius Potter kegyeit, hogy betette a lábát az iskolába. Hiba volt ez, amit sajnos nem csak Violet követett el.
Vagyis csak majdnem, ugyanis Harry James Potter azt a pillanatot választotta érkezésének, amikor a fia éppen a lány ajkait ostromolva fosztotta volna meg a kiszemeltjét a ruháitól.
- James!
- Apa?!- szegény fiú köpni-nyelni nem tudott a döbbenettől. Nem beszélve a lányról, aki a füle hegyéig vörösödött el.
- Azt hiszem a kisasszony jobban teszi, ha elhagyja a helységet- címezte az apa a lánynak, mire az se szó, se beszéd kirohant a szobából.
- Köszi, Apa!- háborodott fel James. - Most miattad buktam egy nagyon kellemes estét!
- Estét?- tágultak ki Harry szemei. - Délután 3 óra van, fiam!
- Ki mondta, hogy nem szórakozhatunk reggelig?
- Egy- kezdte az apja valamivel higgattabban,- erről később még tárgyalunk. Kettő: mit tudsz az öcséd hollétéről?