Proud to be a Slytherin

Elemek

Amint Albust és Draco-t elnyelték a zöld lángok, a másik négy ember, aki a Galérián maradt, kifújta a bentartott levegőt.
Ginny egy pillanattal később a sírás határán táncolva nézett az egymás mellett álló két gyerekre.
- Mit tudtok pontosan Demetriáról?
- Mire gondolsz?- kérdezett vissza Rosie.
- Mindenre - sóhajtotta a nő. - Hogy jöttek össze Albusszal? Mit tudtok a képességeiről? Emlékszik az előző életeire? Találkoztatok valaha rokonaival?
- Sejtem mire akarsz kilyukadni- válaszolt Rosie,- de Al és ő tényleg szeretik egymást. Nem használt se átkot, se bűbájt ahhoz, hogy magához csábítsa Alt. A fiad magától is elég bolond ahhoz, hogy olyan emberbe essen bele, akibe nem kéne.
- Honnan lehetsz benne ennyire biztos?- szögezte a kérdést Hermione a lányának.
- Együtt nőttünk fel!- hördült fel Scorpius. - Tria, amikor Al kitalálta a képességmegosztás ötletét, azt hittem egy kiskanál vízben fojtja meg Alt. Hónapokig tiltakozott a dolog ellen. Direkt tévútra vezette Alt, hátha feladja a kutatást, és így biztonságban tarthatja őt, de egy nap Tria kiszökött a Rengetegbe, és amikor rátaláltunk azt hittem belehal a fájdalomba, amit sugárzott. Ez ötödéves korunkban volt. Tűz vette körül, és keservesen zokogott. Nem tudta egyikünk sem megközelíteni, mert a tűzgyűrű méterekkel tőle égett, és csontolvasztóan forró volt. Semmijen bűbáj nem hatott. De Al volt olyan hülye, hogy átmenjen a lángokon. És semmi baja nem esett. A lángok még magasabbra csaptak és néhány másodperc múlva mintha sose lettek volna, eltűntek. Az egésznek az epicentrumában pedig ott térdelt Al Tria eszméletlen testével a kezében. Ez Tria 16. születésnapjának hajnalán volt. Néhány nappal ezután jöttek össze hivatalosan a kviddics meccs után.
- Mi történt akkor?- kérdezte Ginny. - És ez hogy nem tűnt fel senkinek?
- A roxforti védőbűbájok nem ellenőrzik az állatokat- felelte egyszerűen a szőke fiú.
- Hát persze!- érte a felismerés Hermionét. - Animágusként ki tudtátok játszani a bűbájokat.
- Arról honnan tudtok?- érdeklődött Rosie.
- Lily és James mesélte egy fél órája se.
A két kamasz összenézett, és megbeszélték egy pillantással, hogy a két Potter-gyereknek se mondanak el többé semmi fontosat.
- Amúgy- nevetett fel Rosie,- azt is Triától tanultuk.
- És még mibe kevert titeket? - kérdezte Hermione.
- Sokmindenbe- vigyorgott Scorpius. Eszébe jutott, hogy mennyire kikaptak volna, ha McGalagony professzor tudott volna az összes kis titkukról. A merengőről, az általuk felújított Szükség Szobájáról, hogy harmad éves korukban elhitették a tökkelütött sötét varázslatok kivédése tanárukkal, hogy nincs szerdánként órájuk, és persze az animágiát ki is felejtették a dologból. De mégis a legérdekesebb a képességmegosztás körüli titkolózás és annak végeredménye lett. A megosztással ugyanis birtokába kerültek Tria néhány más adottságának is. Megtanulták kezelni az elemeket. Mindenki a sajátját. Tria mindet tudta uralni, viszont a másik három jómadár is kapott egyet-egyet. Albus a vizet, Rosie a levegőt, Scorpius a földet. Erre akkor jöttek rá, amikor a kisebbik Malfoy gyereket bántani kezdték felsőbbéves Griffendéles lányok. Scorpius dobbantott egyet dühében, és a griffendéles lányok bokáig süllyedtek a kőpadlóban. Tria ismerte a jelenséget, ezért elkezdték kutatni, hogy ki mire lett képes. Vicces volt. Rosie gyakorlatilag megtanult repülni az által, hogy a légáramlatokat maga alá koordinálta, Scorpius virágoskertet növesztett és földrengést idézett teljesen véletlenül, Albus pedig gyakorlatilag Poszeidón gyermeke lett. Levegőt is kap a víz alatt, és deszka nélkül szörfözik a tó vizén.
Scorpius és Rosie is sokat töprengett azon, hogy mi történhetett Triával és Allal azon a bizonyos hajnalon, de eddig semmire sem tudtak gondolni. Most azonban a vörös lánynak az a gondolata támadt, hogy a barátnője elméjében olyan dolog született meg, vagy vált világossá, ami teljesen kétségbe ejtette. Kíváncsi volt, megtudja-e valaha, hogy mi volt az, de ahhoz először elő kellett keríteni Triát.
Ekkor azonban megjelent a szoba kandallójában Draco, hogy visszavigye őket az irodájába. Először a két gyereket, majd a két anyukát. Mindannyian a Rejtélyügyi főosztályon voltak, amikor Al csendben, egy sarokban álldogálva, magába fordultan nézte az ott összegyűlteket.
A szüleik éppen arról beszéltek, hogy Lilyt, Jamest és Rosie-t vissza kellene vinni a Roxfortba, mert ők James kivételével kiskorúak, Jamest pedig nem akarták belekeverni a Potter szülők. Rosie és James tiltakoztak, de Rosie nem mondta meg miért, csak hogy segíteni akar a barátnőjének.
- Értsétek meg- mondta a vörös lány,- sokat tudnék segíteni, és ha Triának segítség kell, akkor jobb, ha ott vagyok.
- Gyerek vagy még!- kiáltott fel Ron. - Bőven elég hülyeséget műveltetek így is. Al és Scorpius nagykorúak. Nem tilthatjuk meg nekik, hogy eljöjjenek, de neked még novemberig igen. Úgyhogy mész vissza az iskolába, és vita lezárva!
Rosie még egy kicsit tilatakozott, a szülők pedig bedobtak minden érvet a mellett, hogy a lány menjen vissza a suliba.
Ez ment is még vagy húsz percig, de egyik pillanatban hirtelen megállt a vita. A három mardekáros kamasz egyszerre nyúlt az oldalához, és görnyedt össze fájdalmában. A fejükben pedig egy félreismerhetetlen női hang sikoltott fel:
- Segítség!