Proud to be a Slytherin

Szelence

Al, Rosie és Scorpius a holloway-i házból egyenesen Londonba hoppanáltak. A Nolat ugyanis egy mugli kávézó volt a Grimmauld tértől nem messze.
Hangulatos kis hely volt. Néhány asztal körül tonettszékek, míg mások mellett fonott fotelek, vagy csak párnák voltak a földre téve. A helyet friss melegszendvics és lefőtt kávé csábító illatelegye töltötte meg. Scorpiusnak megkordult a hasa, mire Rosie tőle megszokottan kinetvette a fiút.
- Jól van Srácok. Kapjuk össze magunkat!- szólt Al, és közben Merlinhez fohászkodott, hogy Tria tényleg ott legyen, ahol ígérte.
Al odasétált a pulthoz és az eladó lányhoz intézte a szavait.
- Szia - köszöntötte a lányt. - Három sonkás szendvicset kérnék, egy dupla presszó kávét és két cappucinót.
- Rendben, máris készítem- mondta a vörösesbarna hajú, kék szemű lány. - Még valamit?- kérdezte a jól begyakorolt protokol szöveget.
- Ami azt illeti, lenne... - mondta habozva a Potter-fiú. - Járt itt nálatok egy alacsony, sötétvörös hajú lány?
- Igen. Te vagy Albus? Húzta fel gyanakvóan az egyik szemöldökét.
- Igen, én vagyok.
- Akkor, - hajolt le a pult alá,- ez a tiéd.
Albusnak adott a lány egy kis fém dobozt. A fiú ismerte is, mert mindig Tria szobájában volt. Egészen kicsi volt, melybe csak néhány apróság fért el. A külseje égszínkék volt és egy szivárványon ugráló pink sörényű unikornis volt. Tipikus Tria.
- Köszönöm- nézett a pultosra hálás tekintettel.
- Nincs mit- mondta, és elmosolyodott. - Ha készen lesz a rendelésetek, kiviszem nektek. Foglaljatok helyet!
Al biccentett a többieknek, hogy üljenek le egy asztalhoz, majd a ő is csatlakozott a pároshoz. Letette az asztalra a dobozt, és egy kérő pillantást intézett Scorphoz. A szőkének leesett, hogy ki kell nyitni a dobozt, és elmormolt egy gyors alohomorát, a kis szelence pedig kinyílt. 
Pár apróság volt benne mindösszesen, de ha az ember jobban ismerte Triát, akkor tudta, hogy nem össze-vissza lomok vannak a dobozban, hanem mindegyiknek komoly szerepe volt a lány életében. Olyan tárgyak voltak ott, ami segítette a mágiája kibontakozását.  Ezek egy-egy helyszínt is jelöltek, mint például az édesanyja díszhajtűje, ami a nagy Holtzer-birtokról származott. Itt indultak el a lány első képességei. Elkezdte tudni irányítani a légáramlatokat és a vizet. Ott volt egy szemüveg is, aminek az egyik lencséje kiesett Walesben. Tria a szülei halálakor vitte el az édesapja régi okuláréját, ekkor az érzelmi hatásokra robbanásszerűen nőtt az ereje. Nemcsak a tűz képesség teljes birtokába jutott, de viharok módszeres létrehozását is elsajátította. A föld irányítása akkor érte utól, amikor felvették a Roxfortba, és örömében majdnem új szigetet gyártott dél-Angliából. Erről az eseményről az értesítő levele volt az emléke, ami Doverhez kötötte, ugyanis ott nevelkedett a nagybátyjáéknál, hogy elrejtsék a kislányt, akinek megadatott, hogy nem szimplán uralja, de meg is másítsa a természet törvényeit. A levitálás képességét akkor nyerte el, amikor 15 évesen először csókolózott. Annyira jól sikerült neki, hogy a csók közben ő maga kezdett el lebegni, amire ha visszaemlékezik, mindig nagyon elpirul. Erről egy roxforti tanterem kulcsa árulkodott.
Alnak volt egy apró problémája a dobozzal. Nem hiányzott belőle semmi.
Pedig azt remélte, hogy ha valami nem lesz benne, az lesz a jel, hogy hová kell menniük érte, hiszen életbevágó, hogy a lányt előkerítsék.
Nem véletlenül fáj a foga a Rohannoknak Triára. A Holtzer-dinasztia női tagjai régóta birtokában vannak egy igen furcsa képességnek. Nem szimplán irányítják a természetet, ők maguk a természet. Olyanok, mintha a Földanya lennének. Nem egyszerű, emberi módon adhatnak és vehetnek el életet, de vissza is adhatják valakinek az életét, de mindannyian csak életükben egyszer. Tria az utolsó Holtzer-lány, így ő az egyetlen eséjük a Rohannoknak, hogy feltámasszanak valakit. Méghozzá az első Lord de Rohant, vagy más néven: Mardekár Malazárt.