Proud to be a Slytherin

Szekrény

Miután a mardekáros trió eltűnt a Grimmauld téri ház kandallójából, összekapaszkodva pottyantak ki a Mágiaügyi Minisztérium egyik tűzhelyéből.
Mindhárman jártak már az intézményben, de valahogy most nem ott lyukadtak ki, ahol mindenki más is szokott; a főfolyosón, hanem egy annál sokkal kisebb és sötétebb szobába érkeztek. A szoba falait obszidián színű tapéta fedte, melyen semmilyen minta nem volt felfedezhető. A szobában sehol egy ablak, vagy egy ajtó nem volt, csak egy romos szekrény, meg néhány tégla mellette. A világítás pedig egy érthetetlen helyről, a padlóból derengett, és zöldes színű volt. A helység láttán a kis triót elfogta az a nem is alaptalan érzés, hogy rossz helyen járnak, ennek azonban csak Rosie adott hangot.
- Csak nekem van az az érzésem, hogy nagyon rossz helyen vagyunk?
- Nem tudom - válaszolt neki az unokatestvére,- hogy te mit érzel, de én azt érzem, hogy sikerült a Rejtélyügyi Főosztályra érkeznünk.
- Igen - bólintott a lány. - Ugyanazt érezzük.
- Legközelebb fogalmazzunk pontosabban, ha hopp-porral utazunk!- húzta el a száját a Malfoy örökös.
- Ez most a legkisebb bajunk- hurrogta le Al. - A nagyobb probléma, hogy miért ide kerültünk, és hogy fogunk innen kijutni?
Rosie a szobában lévő szekrényhez ment, és kinyitotta az ajtaját. A szekrény semmi olyat nem rejtett, amire számítana az ember benne. Mondhatnánk, hogy üres volt, de ez nem lenne igaz. Ugyanis lebegő képek voltak ott, amiket megfogni nem lehetett, csak átnyúlni rajtuk. Nem voltak szilárd halmazállapotúak, mégis összetartotta őket valami.
- Mik ezek?- kérdezte Scorp.
- Olyanok, mintha emlékek lennének- mondta Al bizonytalanul.
- De kinek az emlékei? - kérdezte Rosie.
- Passz- válaszolta a szőke fiú.
- Szerintem senkié, és mindenkié egyszerre - tűnődött a vörös lány.
- Mire gondolsz pontosan?- érdeklődött Al.
- Minden képen más és más ember vagy emberek vannak, és még az öltözködésükben is rengeteg az eltérés. Ott például - mutatott egy képre, amin egy lány a reneszánsz divatjának megfelelő öltözetben táncolt egy bálon,- minden az 1400-as években lehet, de ami alatta van, az olyan, mintha a '60-as évek lennének. Feltupírozott haj meg Cadillac. Tiszta Hajlakk!
- De ahogy elnézem, nem is ugyanazon a földrészen játszódnak a jelenetek- fűzte hozzá Scorpius.
- Tényleg nem- értett egyet a lány.
- Mégis olyan, mintha összefüggésben lennének.
- Vannak is- jelentette ki Al. - Mindegyiken láthatod Triát.
És valóban. Minden egyes kis képen feltűnt a vöröses-barna lány. Hol ő volt a lényeg, hol a háttérben húzódott meg, de mindegyiken látható volt. Ès mindegyiken pontosan úgy nézett ki, mint most. Egy 16 éves lány volt. A különbség mindössze annyi volt, hogy a lány az adott kor divatja szerint öltözött fel.

- Mindegyiken  annyi idős, mint most- állapította meg Rosie.

- Csak nekem van az a fura érzésem, hogy ezek Tria felmenőinek életei?- kérdezte egy fejvakarás kíséretében a szőke fiú.

- Nem is vagyok biztos abban - gondolkodott Albus,- hogy ezek a felmenői. Lehetetlenül hasonlítanak, és ennyi generáción át ez a fajta hasonlóság nem tart ki. Szerintem itt MINDEGYIK Tria. Vagyis, a reinkarnációi...

A kijelentés hallatán mindannyian - még Al is - megdöbbentek. Lehetséges volna, hogy az ő imádott, szeleburdi társuk erre is képes legyen? Ez egy olyan eshetőség, amibe eddig nem tudtak belegondolni, hiszen nem is tudták, hogy ez egyáltalán lehetséges-e.

Talán ott is maradnak még jó ideig, ha Scorpius, mint akibe a villám vágott, be nem veti magát a szekrénybe.

-Mit művelsz Pajti?- kérdezte Al, és a szemöldöke a homloka közepéig szaladt.

- Ez itt mind Tria, amikor annyi idős mint most. Az összes eddigi élete, ugye?

- Elvileg igen- válaszolt a kedvese némi kétkedéssel a hangjában.

- Ha a feltételezésem helyes, akkor ezek között ott kell lennie, a mostani életének is.

- Zseni vagy, Haver! - képedt el Al, majd a Malfoy fiú nyakába ugrott. - Ha megtaláljuk a képek között a mostani életét, akkor látni fogjuk, hogy hol van most.

- Pontosan!- bólintott a szőke, és már fordult is vissza a szekrényhez. A feladat azonban nem volt egyszerű, ugyanis több száz képet kellett átnézniük. A meglévő képeket három csoportra osztották, hogy gyorsabban haladhassanak. Mindenki a maga halmazát kezdte lebegtetni, majd ami egyértelműen nem volt megfelelő, mint például a barokk-kori cselédlány képe, azt már vissza is tették a szekrénybe. Bő húsz perc múltán Rosie kiáltott fel, hogy megtalálta a megfelelő képet, de mikor jobban megnézték, nem voltak elragadtatva attól, amit láttak. A lány elképesztően rossz állapotban volt, és egy fehér falú szobában egy székhez kötötték, mellyel szemben a férfi állt, hasonlóan fehér ruhában. Tria karjából egy vezeték lógott ki, amiben zöld folyadék csepegett. Veritas-serum.

- Menjünk el érte!