Proud to be a Slytherin

Kínos találka

Al egész éjjel alig aludt valamit az idegességtől. Forgolódott, ébren volt, és éppen hogy 3-4 órát aludt, azt is csak húsz percenként. Nem is tagadhattta volna le, hogy ideges. Mit ideges? Szabályosan be volt tojva.
Persze ennek több oka is volt. Aggódott, mert Triával azt beszélte meg, hogy szeptember 2-án találkoznak Hollowayben. Aggódni fog-e a lány? Egyáltalán ő ott van már? Mi van, ha baja esett?
A másik ok, az apja volt. Harry Potter szerető apa volt, de minden esetben szigorú. A gyerekei javát akarta minden lépésével, de úgy érezte, hogy túlmutat rajta a feladat, miszerint lehet jó munkaerőnek és jó apának is lenni egyidőben. Zátonyra futott a házassága, melyet hiába próbált megmenteni, nem jött össze sehogy sem. Ugyan tudta, hogy gyakran csinált óriási felelőtlenségeket, de nem gondolta, hogy ezeknek ekkora ára lesz. Arról nem is beszélve, hogy a három gyereke közül Allal értett szót a legnehezebben. Kicsi kora óta így volt, mégis nehéz volt együttélni ezzel a teherrel. Szerette a fiát, de nem értette meg őt. Bár James hebrencs volt, és nagy csajozó, nem voltak vele különösebb problémák, ha azt az apróságot elfelejtjük, hogy ötödévesen a tanári asztalt rárobbantotta a tanári karra Hallowinkor. De ezen kívül nem voltak stiklijei. Lily, mint egyetlen lány különc volt, de csendes, értelmes, és nyugodt. Nem csinált káoszt, nem rúgott be vizsgákat megelőző napon, és nem oktatta ki a tanárait, még akkor sem, ha igaza volt.
Velük ellentétben Albus mindent elkövetett. Már eleve az is kicsit furcsa volt, hogy Mardekáros lett, de ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Al volt a lázadás mintapéldánya. Folyton rosszban sántikált, a legkülönfélébb csínyeket követte el, és a kviddicsen kívül nem léteztek számára a szabályok sem. Éjszakai kilógások, buli szervezés a lányszobába, és ezekben természetesen Rosie is mindig nyakig benne volt. A legdurvább talán az volt, hogy másnaposan ment be a teljes mardekáros szekció az RBF vizsgákra, mert meg kellett ünnepelni Rosie 16. születésnapját. Megmaradt emlékek alapján több alkohol folyt ott el egy este alatt, mint George és Angelina esküvőjén, pedig az rekord mennyiség volt.
Egy dologban azonban nem tudott sehogy sem pálcát törni a fia felett, mégpedig abban, hogy ő volt talán az egész generációjának legjobb varázslója, és ebben a szétszórt, de jólelkű Tria nagyban megerősítette. Alnál az, hogy harmadévesen patrónust idézzen, evidens volt. Másodikas volt, amikor RBF szintű bájitalokat készített, és kiváló párbajozó volt. Az átváltoztatástan a kisujjában volt, és folyékonyan olvasott az ősi viking és kelta rúnák nyelvén. Ha Harry még azt is tudta volna, hogy Al, Tria, Rosie, és Scorpius kitanulták ötödévesen az animágiát, mert unatkoztak, már meg sem lepődött volna. Ellenben Albus utálta a mágiatörténet és a gyógynövénytant is, pedig utóbbiból mindig kitűnő volt. Számmisztikával és a Legendás állatokkal pedig nem foglalkozott, sem a jóslástannal. Harry szerint Al volt a világ legellentmondásosabb embere a Föld nevű bolygónak. Mardekáros létére, a patrónusa oroszlán volt, és amikor négyesben rótták éjszaka a birtokot, Tria pillangó képét öltötte, Rosie hiúzzá változott, Scorpius egy albínó farkas alakját öltötte magára, Albus pedig egy kifejlett hím oroszlánét.
Mindenféle gond nélkül végezte Al az iskolát, és gyakorlatilag egy mentsvár volt számára a kastély. Ezért kezelte nehezen, hogy az apja a Roxfortba látogat. Mi a rosseb lehet itt ilyen fontos?
Al már alig várta, hogy reggel legyen, és felöltözzön, felmenjen a nagyterembe, és megreggelizhessen. Ott találta már a húgát is, bár Lily meglehetősen nyúzottnak tűnt. A fiú fogta magát, és lezuttyant a lány mellé.
- Jó reggelt...!- köszönt a lány, mire Al kómás fejjel bólogatni kezdett.
Al elvett magának egy pirítóst, és megkente lekvárral, míg Lily előtt egy tál gabonapehely pihent.
- Látom, te is sokat aludtál- próbált beszélgetést kezdeményezni a kisebbik Potter.
- Ja... Igazából baromian semmi kebvem apához, de mindegy. Délelőtt letudjuk a bájcsevejt, utána pedig ti már tudtok nekünk falazni abban a két napban, amíg nem leszünk itt.
- Akkor ebéd után indulás?
- Ja.
Miután mindenkinek végetért az első két órája, a srácok lementek az előcsarnokba. Ott, ahogy megbeszélték, együtt vártak az apjukra. Nem is kellett sok türelem, mert az aurorok fél tizenegy után néhány perccel meg is érkeztek, az élükön pedig ott sétált a Parancsnok.
- Sziasztok, Srácok!- köszönt mosolyogva Harry a gyerekeinek. Lily szokásához híven az apja nyakába ugrott, és James sem mutatta egyetlen jelét sem annak, hogy kicsit is zavarban lenne. Természetesen Al maradt az üdvözlőkör végére, és a találkozás igencsak feszült volt. Erre pedig rátett egy lapáttal az is, amit Harry ez után jelentett be.
- Átvizsgáljuk a kastélyt, és a birtokot, illetve védelmet biztosítunk az ittlétünk alatt.
- Ez mit jelent pontosan?- kérdezte James.
- Azt, hogy körülbelül egy hétig leszünk itt, és mindenki a maga csoportjáért felel.
- És az mit jelent?- kérdezte Lily.
- Rátok Rollins, Jamesékre Clour, Alékre én felügyelek ezen a héten.
- Hát az varázslatos lesz...