Proud to be a Slytherin

Beszélgetés ( második rész )

- Hogy... micsodák?- kérdezte Malfoy, mert remélte, hogy csak megsüketült és a szájrólolvasás sem megy neki, ezért értette úgy, hogy a fia animágus.
- Regisztrálatlan animágus- mondta Lily tagoltan és lassan, hogy megerősítse a bátyja állítását.
Döbbent csend és maga elé bámulás jellemezte a felnőtteket. Igazából egyikük sem tudott mit kezdeni az információval, hiszen az emúlt fél órában annyiszor lepődtek meg a gyerekeiken, amit még tőlük is képtelenségnek tartottak. Várhatóan el is tartott volna a hitetlenkedésük, ha szinte ki nem robban az iroda ajtaja. Mindenki, aki a szobában ült, oda kapta a fejét, és amikor az ajtó kinyílt, akkor egy igencsak szétszórt és rosszulfésült Teddy Lupin lihegett az ajtófélfára támaszkodva.
- Hello Mindenki! - lihegte. - Bocs, hogy betörök... Huhh... De jelez  a nyomjel...
- Kié?- kérdezte Ginny.
- Hol van?- érdeklődött vele együtt Hermione.
- Rosie és Al is bejelzett. De nem tudom hogyan lehetséges, hogy ott legyenek, mert oda nem egyszerű bejutni...
- Nyögd már ki Teddy!- pirított rá a szőkébbik nagybátyja.
- A Rejtélyügyön vannak, a 17-es Galériában.
- Merlinre!- döbbent meg Malfoy. - Mindegy! Gyertek- nézett a többiekre,- út közben elmondom, hogy mi van.
Ezzel mindenki talpra ugrott. Elfutottak a liftekig, majd mindannyian bepattantak az egyik éppen megérkező fülkébe. Draco rácsapott a rejtélyügyi gombjára, a rácsok pedig bezáródtak. Ekkor kezdett bele a történet kifejtésébe.
- A Rejtélyügyön minden különleges személynek tartunk fent egy szobát, ezeket hívjuk Galériának, mert mint egy kiállításon, egy-egy képen meg tudod nézni a személy tetteit. Viszont ezekbe a szobákba elvileg csak ő, és a minisztériumi osztályvezető juthat be, mert rajtuk kívül elméletileg senki más nem tud, és a hopp-hálózatot kellett használniuk.
- Akkor szerintem csak véletlenül jutottak oda- mondta Hermione, de igazából ő maga is kételkedett ebben.
- Reméljük... - dünnyögte Draco.
Egy pillanattal később már a Rejtélyügy tekergőző folyosóin rohant a kis csapat, majd egy éles jobbkanyar után Draco irodájánál kötöttek ki. Szinte feltépte Hermione az ajtót, és már mentek is a kandallóhoz. Csakhogy volt egy bökkenő: az úticélt csak Draco és a veleutazó két ember tudja megközelíteni.
- Ki menjen?- kérdezte Ginny.
- Nekem muszáj, és csak két embert vihetek magammal- jegyezte meg Malfoy.
- Megyek Dracóval és Harryvel- jelentette ki Hermione.
- Nem azért- szúrta közbe James,- de Al nem hiszem, hogy hajlandó lenne bármire is, amit Apa mond neki. A másik kettő pedig megy utána, és nem lenne az évszázad ötlete, ha elüldöznétek őket.
- Igaza van- mondta Ginny. - Megyek én.
- Rendben- hajtotta le a fejét az Aurorparancsnokság vezetője, és tudta, hogy Jamesnek igaza volt, de így is rosszul esett neki, hogy kockázati tényezőt jelent a saját fiával kapcsolatban.
Draco be is tessékelte a két anyukát a kandallóba, majd ő is csatlakozott hozzájuk. Fellobbant a jellegzetes zöld láng, és már ott sem voltak.

                            ✨✨✨

Az émelyítő utazást követően a három szülő megérkezett a 17-es Galéria kandallójába. A szuper négyes három ott lévő tagja annyira meglepődött, hogy pálcát rántottak a saját szüleikre. Felharsant három Stupor! ami be is csapódott Draco feje mellett.
- Hé!- kiáltott fel a majdnem áldozat.
- Apu?! - lepődött meg Scorpius. - Mit kerestek itt?
- Az sokkal érdekesebb, hogy ti mit kerestek itt- kerülte meg a válaszadást az idősebbik Malfoy. - Ide Demetrián és rejtam kívül senki sem juthatna be.
- Ezt cáfolnám, de csak a mellékelt ábra miatt- mutatott körbe magukon Al.
- Ez most mindegy - szögezte le Ginny. - Hol van most Tria?
- Elkapták- hajtotta le a fejét Al, és elemi erővel söpört rajta végig a bűntudat. - Ha apánk nem jön jópofizni a suliba, akkor most nem lenne semmi gáz. Akkor egy nappal előbb érünk oda.
- És akkor titeket is elkapnak!- csattant fel Hermione.
- Egyedül Triával amúgy sem mennek semmire...- jegyezte meg Rosie, amire mindenki oda kapta a fejét. - Mi van? Ez a helyzet.
- Hogy érted ezt kislányom?
Rosie a két fiúra nézett, Al elhúzta a száját, mintha azt mondaná: most már mindegy, most már mondd el nekik. Scorpius csak vállát vonogatta.
- Ezt úgy értem anyuci- nyomta meg a lány az utolsó szót,- hogy Tria nem tudja egyedül visszahozni a csúnya-gonosz Mardekárt, mert kell neki némi segítség.
- Ez meg mit jelent?- kérdezte Ginny.
- Szerinted véletlen, hogy szinte az egész nyarat együtt töltöttük, annak ellenére, hogy a Roxfortban egész évben össze vagyunk zárva?- tette fel a költői kérdést Al.
- Hát nem- folytatta Scorpius. - Tria megosztotta a képességét velünk. Szóval mind a négyen kellünk nekik.
- Micsoda?!- hördült fel egyszerre a három szülő.
- Megőrültetek?!- folytatta Hermione. - Egyedül Demetria védelme is komoly feladat, nem kellene még a dolgokat azzal bonyolítani, hogy céltáblát csináltok magatokból.
- Egyáltalán- szúrta közbe Scorpius felmenője,- hogyan csináltátok?
- Sok könyvtárban töltött óra... - kezdte Al de Rosie átvette tőle a szót.
- Gyakorlás a Tiltott Rengetegben...- a gondolatot pedig a szőke hereceg fejezte be:
- És pálca nélküli mágia.
Egy pillanatnyi hallgatás következett, amibe belevegyült a szülők részéről némi düh, egy csipet elkeseredés, kevéske aggódás, és végtelen büszkeség.
- De ha most nem megyünk Triáért, akkor fölöslegesen hal meg- és itt Al tartott egy pillanatnyi szünetet, mert nehezére esett kimondani hogy, - megint.
- Tehát a reinkarnációjáról is tudtok?- tette fel a költői kérdést Ginny.
- Nem kegyeskedett velünk közölni, de úgy öt perce ezt is megtudtuk.
- Mit akartok most tenni?- kérdezte megadóan a lányát Hermione.
- Kiszabadítjuk!- vágta rá kórusban a három fiatal.
- Ahhoz ennyien kevesen leszünk- húzta el a száját a Potter-fiú.
- Szeretnéd ha apád is velünk jönne?- kérdezte meglepetten Ginny.
- Én aztán nem, de Tria kérte, hogyha erre lenne szükség, akkor legyek jó gyerek, és kérjem meg apámat, hogy segítsen. És én szófogadó srác vagyok- állította Al, de mondandóját némiképp aláásta, hogy a másik két gyerek hangosan kezdett el röhögni. - Köszi srácok- nézett rájuk lemondóan. - Nagyon köszi.
- Akkor azt hiszem nincs más hátra, mint előre: beszélned kell apáddal!- állapította meg Ginny.
- Szívesebben feküdnék akromantullák fészkébe, de ha muszáj, hát muszáj...
- Elviszem a fiadat- szólt Draco. - Harry-vel beszélünk, utána visszajövök értetek is.
- Rendben- felelt a vörös hajú nő. - Még egy kérdés: Mióta dolgoztatok a képességmegosztáson?
A kérdésre az addig maga elé meredő Al visszanézett az édesanyjára, majd egy gyors mosoly húzódott a szája szegletében.
- Két évet foglalkoztunk vele, mert arra jutottam, hogy Ő így lenne a legnagyobb biztonságban. Levenni nem tudtam a terhet a válláról, de átvehettük egy részét. Így legalább közösen cipeljük- felelte, azzal belépett az idősebbik Malfoy mellé a kandallóba, és eltűnt.